Nincs is jobb módja a Nyárzáró Extravaganza elindításának, mint (az általam legmélyebben gyűlölt rendező) Michael Bay verbális lerohanása. Ez az ember pofátlanul meggazdagszik a nosztalgiánkon, és ez nem lenne baj, ha nem egy olyan filmművészeti tömegkatasztrófával érné ezt el, mint a Transformers sorozat. Az elsőre ártatlan filmek ugyanis a kritikaálló mellényük alatt sokkal rosszabb dolgokat védelmeznek, mint a pocsék filmalkotást. Van ott szexizmus, (kultúr, és még négyfajta) rasszizmus, és minden más, amit a világ többi része elkeseredetten igyekszik legyűrni. Michael erre persze szarik, magasról. Végül is, ha nem néznénk, nem lenne sikeres.

Mi mégis nézzük.

De mé?

De nem is akárhogyan. Könyörtelenül kiosztom a jogos büntetést / magasztalást a nyár minden megaprodukciójának, a Nyárzáró Extravaganza keretei közt. Csak bírjam szusszal és szókinccsel. Nézz vissza minden nap, hogy megtudd, miért vállalhatatlan a Transformers, miért rettegek a Harry Pottertől, és mi rejlik a zöld lámpás CGI cicanacija mögött.

Ha esetleg erre nem lenne kedved/időd/letölthető bitmennyiséged, ím volt pofám exportálni szerény közösségünket a Facebookra. (Általános üdvrivalgás, lájkTENGER, népünnepély) Mindezt pusztán praktikus okokból, sokan vagytok akik be be ugrotok egy egy műsorra, de nincs nincs youtubeon profilotok. Ennyivel is könnyebb a lét.

A továbbiakban nekiesek a blogfelület renoválásának, és az új műsörtervek is testet öltenek. Lesz nemulass.

Kis keziket csókolom

Visszatértem a rideg Spanyol fennsíkokról, és rettenetes szakállamat pödörvén még az Ozora fesztivált is a nyakamba vettem. Mindez azért érdekes, mert e közel egy hónapos sátorbanlakós aligevős nomádélet után teljesen leszanálva bámulom a falakat jelen pillanatban, s csak arra tudok gondolni, hogy, s miként eszközöljem a dicsőséges második szezon észveszejtő nyitó ünnepélyét. Már meg is van az ötlet, gőzerővel dolgozom rajta (persze csak ülve, nem vagyok hajlandó újra lábra állni egy hétig legalább) deviszont (vagydevagyviszont) addig IS:

Valaki benevezett a goldenblog versenybe, ami gyakorlatilag egy tiniújság féle "kinek van a legcukibb kutyulija a világon" szavazás szofisztikált felépítésével bíró rangadó a blogvilágban. Ezt először is meg szeretném köszönni, bárki is volt az. Nem voltam itthon, nem tudtam a versenyről, de nagyon jó, hogy mindenfajta nyerési esély ellenére is versenyben vagyunk, ettől is nő a népesség. Bárki is vagy, király vagy, fogadd szeretetteljes virtuális ötösömet. A lenti linken lehet a blogra szavazni, nem várok győzelmet, hiszen nagyon friss a blog, de már a jelenlét is megmelengeti a kicsiszívem, miközben pakolom össze a visszatérési akciót.

Luv all ya faces

See ya soon

Greg