Ennyire semmilyennek nem lehet lenni ilyen címmel. Lehet gáz, gagyi, jó, legendás, ikonikus, klasszikus, felháborító amitakarsz de felejthető az nem. Kikérem nekünk. Egy poént vártam, mellyel viszonylagos jóindulatomat elnyerhette volna a film: Amikor a kolonizáló fehér embert letámadja a kolonizáló alien, a környéken lebzselő indiánok egy laza vigyorral megspékelt "szar dolog ez a népirtás, mi?" felkiáltással elvihették volna a pálmát. De inkább ott hagyták, elsorvadni a középszerűség sivatagában.

Pontosan tudom, hogy sokakban heveny hányingert kelt ez a cím. Felsejlik előttük a hamburgerzsírban és arroganciában lubickoló amerikai dekadencia, és rögvest nekiállnak egy közeli széket keresni, hogy legyen mit kihajítani az ablakon mérgükben. Tudom, és pont ezért féltem attól, hogy az Amerika Kapitány egy ilyen Bay-féle nacionalista mellkasdöngetés lesz. Arra még az amerikaiak se lettek volna kíváncsiak. (Ők tudják ugyanis a legjobban, hogy most nincs nagyon mire.) De hála a jó égnek a rendező nagyon finoman, nagyon érzékletesen vezette be a patrióta szellemet a főszereplő karakterébe, és csak ezért kap egy kupát. A kiváló történetvezetés, hangulatos filmzene és gyönyörű szettdesign már csak...hab a kupán...értitek.

Fú hát ezzel a filmmel megszenvedtem. Szeretem a sorozatot, habár nem vagyok nagy rajongó, számtalan szép emléket adott az öreg Rowling. Most viszont, hogy kritikai karrierem kibontakozása közben találkoztunk, nem lehetek szentimentális, könyörtelenül ki kell kérnem magamnak a film nyilvánvaló hiányosságait. Még úgy is, hogy amúgy azt mondanám, mindent összevetve a sorozat baromi jó lett, a lezárást jól előkészítették, és azt hiszem, egy rajongó se marad kielégítetlenül. Ettől függetlenül, a film az film, s mint olyan önmagában lép a kritikai rivaldafénybe, nem hozhatja magával az egész pereputtyát. Lássuk hát, mit tett le "Generációnk filmélménye" az asztalra.