Emlékeztek még az igazi macsó filmekre? A robbanásos motoros géppuskás helikopteres filmekre? A klasszikus maszkulin mozik millióira, amik központjában mindig egy kigyúrt vadállat állt, aki történetesen érző lélek és nem ritkán frissen megözvegyült családapa is? Aki hátat fordított a katonai kiképzésnek, de vissza kellett térnie, csak egy, utolsó küldetésre. Akinek annyi tulajdonsága volt, mint végtagja? Aki családját megbosszulva gond nélkül leölt kétszáz családapát egy tompa menza késsel?

Én emlékszem. Gyönyörű gyermekkor volt.

Voltak idők, mikor Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, és Jean Claude Van Damme menők voltak, nem viccek. Amikor felnéztünk rájuk, mert földi titánokként tetszelegtek, akik képesek voltak egyedül végezni egy képzett félkatonai bűnszövetkezettel, általában maximum egy, mozgást nem korlátozó, épp elég lassú vérzést eredményező golyósebet kapva. Filmjeik bugyuták és tucat filmek voltak, de mégis mind láttuk őket. Volt bennük valami archaikus gyönyör.  Egy a sok ellen, kegyetlen bosszú, megállíthatatlan erő, rideg profizmus, ezek mind olyan elemek, melyek rettentő tesztoszteronhullámként csaptak le a nézőkre, de mégis könnyen azonosulhattunk vele. Ki nem álmodozott arról, hogy egyedül tönkre téve egy német terroristacsoportot fél konokul elkacaghassa:

Yippie – ka – yay motherfucker!

(a félig meddig) Viccet félretéve, olyan ostobák voltak ezek a filmek, hogy öröm volt nézni. Nem volt bennük semmi komplikált, semmi mély. Bumm Bumm Bumm - robbanás - jó nő - The End. Ennyi volt az egész. Bár manapság már alig készülnek ilyen alkotások, szerintem a stúdiók lebecsülik a nosztalgikus értéküket. Tudom, hogy a nyolcvanas – kilencvenes évek férfi ideáljai ma már húsagyú vandáloknak lettek titulálva (valljuk be, nagyrészt jogosan), de néha nem rossz elgondolkozni, milyen egyszerű is lehetett, amikor egy férfi az izmaival, a golyóival és a helytállásával lett az, ami. Míg a mai férfikép úgy egyensúlyozik a még nem nőies és a már nem macsó között, mint egy másnapos kötéltáncos, voltak idők, mikor egyszerűen egyszerű volt férfi hősöket kreálni. Elég volt a szájukba olyan szövegeket adni, mint:

Bírlak téged, ezért foglak utoljára megölni.

És kész. Primitív, leegyszerűsített,de olyan erőltetetten maszkulin, hogy az már drámai. Szórakoztató korszak volt filmtörténelmünkben, annyi száz. Mára alig maradtak ilyen színészek, esetleg Jason Statham az, akit klasszikus faszagyereknek lehetne nevezni. De nolám. Mi ez? Sylvester Stallone filmet rendez?

Úgy ám, méghozzá pontosan azt a nosztalgiát célozza meg, melyet fent mutattam be. Ez alkalomra összegyűjtötte az összes (!) menőcsávót akit még mozgásra lehet bírni. A névadó különleges alakulat tagjai: Sylvester személyesen, Mickey Rourke, Jet Li és igen, Jason Statham. Szerepel továbbá Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger, Danny Trejo és Steve Austin.

Most hagyom, hogy kicsit mindenki kiröhögje magát. De igen, egy igazi 90es évekbeli akciófilm készül jó egy évtizeddel a stílus halála után. Dörzsöljük a mancsunkat, ez nagyot fog szólni.

Itt egy gondolat: Abba kéne hagyni a szar filmek nézését. Miért? Elmondom.

Van egy haverom, András. Azért András, mert tanulmányaim során az összes matekkönyvemben, minden szöveges példában, mely antropomorf egyénekkel foglalkozott, András volt az első karakter. Ha lenne több barátom, Bélának és Cecíliának hívnák őket. De most csak egy haverom érdekes. Ezért ő az András. Aki szerette nagyon a Transformerst.

András olyannyira szerette e kedves gyermekkori játékszériát, hogy amikor meghallotta, hogy film készül belőle, elment, és rögvest megnézte. Nagyot csalódott András, a film egy kaotikus patrióta ballada lett az amerikai katonasághoz, egy leheletnyi Megan Foxal. Mégis rendesen szerepelt a kasszáknál, mivel sok, Andráshoz hasonló nosztalgiázni vágyó ifjú ment el megnézni. A sikert meg kellett lovagolni, így jött is a második rész, és András, bár tudta hogy szar lesz, csak azért is elment megnézni, hátha szeretett gyermekkori játékait ezúttal jobban megbecsülik. Bizony nagyot tévedett, a második film még borzalmasabb lett, mint az első. Emellett viszont 836 millió dollárt hozott a készítőknek. Miért hülye András?

No hát  András azért hülye, mert tudta, hogy rossz lesz a film, mégis elment megnézni. Jön is a Transformers 3 (ismét Michael Bay "rendezésében"), szegény jó John Malkovichal a szereplőgárdában. Miért? Mert az egyértelműen baljós előjelek ellenére mindenki beült megnézni a kettőt, így sikeres lett az a film, ami 3 díjat nyert a legrosszabb filmek versenyén.

Legrosszabb film

Legrosszabb forgatókönyv

Legrosszabb rendező  

836 millió dollár.

Írjunk most magunknak egy szöveges feladatot. Ha meg akarjuk menteni magunkat attól, hogy a szemünk előtt tegyék tönkre gyermekkorunk ikonjait, ha azt akarjuk, hogy több minőségi film keletkezzen és kevesebb minősíthetetlen tucatfilm, ha akarjuk támogatni a jót és büntetni a rosszat, ezzel egy reálisabb képet alkotni a kortárs filmekről, és talán elősegíteni a jövőbeli minőségi javulást, akkor ne menjünk el megnézni a rossz filmeket. NE. Ne adjunk pénzt a selejtes munkáért. Ha nagyon érdekel, töltsük le ingyen. Ne adjunk nekik pénzt. 0 azaz 0 pénzt.

Egy pillanatra gondoljunk bele, milyen lett volna, ha András és a hozzá hasonló rajongók (névlegesen Béla és Cecília) nem mennek el megnézni a Transformers 2.-t. A film 3000 dollárt hoz a kasszáknál, teljes bukás. Meglehet, hogy ennek fényében a 3 már összeszedné magát és a bukást helyrehozandóan megpróbálna élvezhető lenni.

De hát ha előre lehet tudni, hogy így is úgy is mindenki megnézi majd, minek erőlködni.

Én személy szerint a harapós autókért aggódok. Ovis koromban volt divat a játék, mindenféle vagány járművek (vadászgép, terepjáró stb) voltak, hatalmas fogakkal a motorház belsejében. És így lehetett nyitogatni és akkor harapott és váo. Egy ovisnak ez a lehetőségek netovábbja. Szeretettel gondolok vissza azokra az időkre, és ha készül egy film róluk, amit Michael Bay rendez én istenúgyse nem fogok elmenni megnézni. Michael Bay nem kapja meg a zsebpénzem. Tanuljon meg rendezni előbb.

Csak egy gondolat.

Tiszta ideg vagyok. A közelgő szakdolgozat leadás, a szakmai gyakorlat és az egyéb újságírói teendők közt körülbelül annyi agyi kapacitásom van, mint egy náthás óvodásnak. Szerencsés megfigyelők rajta kaphatnak, ahogy fejjel előre fekszem a fűben egy gigászi zacskó gumicukrot szorongatva, minden aktív cselekedet vagy látható életjel produkálása nélkül. Ezekben az áldásos pillanatokban kapcsolom ki az agyam, így ha hív a kötelesség, és moziba kell mennem, akkor vagyok hajlandó befogadni egy filmet, ha nincs négynél több tulajdonsága. Egy agyatlan, szórakoztató maszlag legyen, ami semmilyen hatást nem gyakorol a hosszú távú memóriámra. És láss csodát: Daybreakers!

Előre megjegyezném, a Daybreakers egy hihetetlenül szórakoztató, mulatságosan véres és kétségtelenül pocsék film. Fontos tény továbbá, hogy egy vámpír se csillog, viszont mindegyik megdöglik a nap alatt, nincs mézesmázos szerelmi jelenet, viszont van kapcsolat a denevérekkel, senki sem esetlen gimnazista, hiperaktív hormonoktól megbolondult párkapcsolati preferenciákkal, viszont VÉR és FAKARÓ és LAZA STÍLUS és amit akarsz, van. Hivatalosan is minden helyre lett téve a vámpírokkal kapcsolatban. Amíg el nem jön az új Alkonyat abortáció. Akkorra megint ki kell találni valamit.

TÖRTÉNET!

Az alapkoncepció egy vámpírfilmhez képest kivételesen szofisztikált. Egy mutáns denevér harapásából indul ki a vírus, mely az emberiség haláltól való félelmén alapulva hamar elterjed. Az ország átáll vámpír életmódra, új szakmák keletkeznek, mint a vérfarm kezelő, vagy az UV – ellenes tuning specialista a Chrysler szalonban. A halhatatlanok azonban hamar felzabálják a népességet, és a vér kifogyásától rettegő társadalom kezd szétesni. Ezen próbál segíteni Ethan Hawke, aki mint vezető sejtbiológus, a pótvér feltalálásán munkálkodik. Emberszimpatizáns, véglegesen azonban akkor áll át a renegát emberiség oldalára, mikor kiderül, hogy sokkal többet segíthet nekik, mint gondolta. A vámpír kór ugyanis visszafordíthatónak tűnik…

Ez az alapkoncepció, tökéletesen működőképes, főleg hogy ha hozzá tesszük, hogy az ellenállás vezére… Khmm: Willem Dafoe, aki az Elvis nevű nyílpuskát lóbáló, old school sportautó vezető faszagyereket játsza. Mégegyszer:

Ez annyira lazának tűnhet, hogy már gyanakszik az ember, mit akarnak ezzel az erőltetett mennyiségű vagány elemmel elfedni. Egy pocsék expozíciót, egy bugyuta klisé történetet, és egy bámulatosan borzalmas végkifejletet. De tényleg. Nem lövöm el a poént. A végén mindenki egybe szalad, hogy rendeződhessenek a problémák, de annyira erőltetetten, hogy azt hinné az ember, valaki összehívta a stábot egy koktél partyra. Mindenki szép sorjában befut egymás után, kiteszi a kis kezét és kéri a jól megérdemelt jutalmat/büntetést. Mint a menzán. nemigaz.

AKCIÓ

VÉR!  Sok sok vér és sportkocsik és vér és vámpírbunyó és vér és bum bum bumm vér.

Ez a leírás a szellemi színvonalat is tükrözi, de jelen esetben ez tökéletesen működik. Egyszerűen szórakoztató. Pont. Vér.

MEGVALÓSÍTÁS

Valahogy amikor megíródott a forgatókönyv, olyan ötletesnek bizonyult, hogy elszívta az összes kreativitást a film más részeitől. Nem elég hogy a történet és a karakterek tucatok, de az egész film kinézete olyan semmilyen. A vérfarm rideg és kék, az emberek búvóhelye zsúfolt és poros, a kameramozgások olyan flexibilisek, mint egy gáztűzhely, igen kevés említésre méltó elem van ezen a téren. A szörny vámpírok kifejezetten jól néznek ki, és a spontán vér-robbanások (bizám) a többi testfolyadék effekttel együtt jól lettek kivitelezve. Vér.

ZENE

…vér

SZEREPLŐK

Ethan Hawke kellemes színészi munkát hoz, bár kiverhetné a fejéből az Alkonyat mintáját, mert függetlenül a film vámpírjainak megakirályságától, ő mégse hajlandó egyszer se fellelkesülni, csak nyavalyog és bámul a semmibe, persze MESSZE nem annyit, mint a twilight beli Edward, úgyhogy én ezért már hálás vagyok. Ja igen, és az ő karakterének a neve is Edward. De miért?

Emellett mindenki más teljesen felejthető, kivéve persze Willem Dafoe-t, aki rövid és erőltetett szerepét is kellő mennyiségű élettel tölti meg. Claudia Karvan tehetségesen alakítja „A Nő”-t, aluljátszatott karakter, pedig meggyőződésem, hogy jóval többre képes. Más emberre (a fent idézett okokból kifolyólag) nem emlékszem, de azt hiszem senki más se fog, sajnos a karakterek terén is alul teljesít a film. Egy izgalmas világot megtöltött unalmas emberekkel.

Úgy tűnhet, mintha nem lenne mit mondanom erről a filmről, és ez így is van. Nem azért jó, mert mély, vagy ellentmondásos. Egyenes út a pokolba, egy másfél órás véres hajsza meglepetések, csodák, és különösebb látványosságok nélkül. Mindettől eltekintve én ajánlom ezt a filmet bárkinek, aki kicsit ki akar kapcsolni, és/vagy szeretne még az életében normális vámpírt látni. Mert akad még egy pár.