Vizsgázik a Hírügynökség az egyetemen, ennek örömére íme egy képtár kedvenc képeiből, melyeket a videókhoz rajzoltam. Enjoi.

Top 10 Photoshop kép

Ha nem tudod, milyen videókról beszélek, klikk ide.

Távirati stílusban, mert a szakdogám leadásának elátkozott dátuma szégyenteljesen közeleg és még meg kell győznöm egy rakás ismeretlen arcot az egyetemi bürokrácia túloldalán, hogy tudom, miről beszélek, amikor beszélek.

Kijött az új Machete előzetes. Aki nem tudja mi az, az másszon vissza a kő alá, ahonnan előbújt ezt a posztot elolvasni, nincs itt semmi látnivaló. Najó Tarantino és Rodriguez szerelmi párosa által megalkotottt Grindhouse filmek a régi idők Amerikájának autósmozi hangulatát voltak hivatottak bemutatni, és e eszmét követvén a filmek előtt bugyuta trailereket vetítettek, nemlétező filmekről. Az egyik trailer viszont olyan veszett jól sikeredett, hogy a rajongók követelték a tényleges leforgatását. Ez volt a Machete trailer.

Rodriguez tüsténkedett is, és leforgatta a filmet, így még egy grindhouse mozinak nézünk elibé. NODE MILYEN SZEREPOSZTÁSSAL!!!!!

Úristen.

Akit érdekel, azért üzen Arizonának, mert nemrégiben képesek voltak átengedni egy törvényt, mely szerint a rendőrök igazoltathatnak (i.e. zaklathatnak, letartóztathatnak, stb.) bárkit, akiről azt feltételezik, hogy illegális bevándorló. Személy szerint én remélem hogy Machete a film végén rituálisan felakasztja Arizonát egy almafára, de mindenki döntse el magának. Mindenestre ez kegyetlen jó lesz.

U.I.: Lindsey Lohan színészi talentumától ments meg minket urunk.

 A filmről további híreket itten találhatsz

Izgatottan léptem be a Toldi mozi ajtaján, és teli tüdővel szívtam be életem első sajtóvetítésének illatát. Körbenézve a terembe enyhén elveszettnek éreztem magam, és ez valószínűleg azért volt, mert mindenki más is külön-külön el volt veszve. Akadt itt mindenféle újságíró. Fiatal, öreg, nő, férfi, gazdag, szegény, fontos, elhanyagolható. Egy azonban közös volt mindannyiunkban: Egyikünk se tudta, mi az istent kezdjünk magunkkal. Egyenletesen eloszlottunk a térben, mindenki lóbálta a magával hozott mintapéldányát, melyet munkáltatója sózott rá, hátha valakit érdekelni fog. Senkit se érdekelt. A kényelmetlen csendet megunva odaléptem a pultos nénihez, aki előtt egy halom könyv tornyosult. Elnézést, ezek a sajtópéldányok? Igen persze, tessék, vegyen egyet. Elvettem a könyvet, és egy kicsit odébb állva belenéztem. Az utánam következőnek nehezebben ment a dolog. Egy öreg papa volt, aki szó szerint beesett az utolsó pillanatban, magával rántva egy ruhafogast és egy negyvenes éveiben járó jegyszedőnőt. Mostanra azonban összeszedte magát, és kérte a jogos jussát. A pultos néni azonban gyanakvó volt. Elnézést, melyik újságtól jött? Igen, és akkor várhatunk egy cikket öntől a könyvel kapcsolatban? Rendben, itt a kártyám, erre a címre küldje el lesszíves. Ekkor én már a szoba túloldalán kuksoltam. Ha az a nő megkérdezné tőlem, hogy melyik újságtól jöttem, visszavenné a sajtópéldányomat, és azzal verné szét a pofátlan mindenemet. De már biztonságban voltam, be is iszkoltam a mozi terembe, és kezdődött a film. Cormac McCarthy regénye alapján készült John Hillcoat film: Az út.

Aki nem tudja, ki az a Cormac McCarthy, annak annyit mondanék: Egy darab Pulitzer díj, és egy darab „Nem vénnek való vidék”. Bizony, ő írta, és nem hiába tartják az amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, könyvei sorra nemzetközi sikerekké vállnak. A fent említett film pedig olyan, de olyan sikeres lett, hogy kénytelen kelletlen egy másik könyvét is filmre hányták. Íme, az út. A baj az, hogy a író legnagyobb erénye az atmoszférateremtés. Jelen filmünk alapjául szolgáló könyvében pedig gyakorlatilag csak az van. (Igen, olvastam a könyvet.) Ez egy könyvnek kitűnően működik, de egy filmnek sajnos szegényes alapot biztosít. A filmbe ugyanis kell akció, jellemfejlődés, kidolgozott karakterek, stb. Ok, néha elég egyik, sőt, abból is elég egy kevés, de KELL. Az útban pedig semmi, de semmi nem történik, a karakterek alig fejlődnek, és annyira kidolgozatlanok, hogy még a nevüket se tudjuk. Működik e ez könyvként? Tökéletesen. És filmként? Nos nézzük.

TÖRTÉNET

A földnek vége. Ki tudja miért, de vége. Mindent hamu borít, a nap alig látszik az eget felfaló füstfelhőn keresztül. Alig maradtak emberek, ők is kezdenek megőrülni a konstans félhomályban, vagy öngyilkosokká, vagy kannibálokká válnak. Főszereplőink, az apa (ennyi a neve) és fia, a fiú (bezony, neki is) együtt vágnak át az országon, az óceánt keresvén, a hideg és az éhség elől menekülvén. Egypár konzervük maradt, és két golyó a tárban. Azokat maguknak szánják, ha már nincs erejük továbbmenni.

HIHETETLENÜL JÓ. Bámulatos, atmoszférikus, sötét, nyomasztó, érzelemteljes. Remek történet. Nagyon tetszik. Le a kalappal, a film korrektül igyekszik megteremteni a könyv sötét hangulatát, és csak nagyritkán tér el az alapműtől, hogy adjon valami pörgősebb feszültséget a történetnek. Mert a könyvben, mint említettem, semmi, de semmi nem történik. Ja igen:

AKCIÓ

Nincs. Azaz, hogy a könyvben alig, a filmben se sok. Több mint két órás mozi, amiben kb 3 dolog történik. Persze a könyv ezt könnyebben kezeli, az ember annyira belesüpped a melankolikus atmoszférába, hogy nem is hiányolja az izgalmat. A film azért akar oda valamit, hogy ne aludjunk el, de nem nagyon sikerül neki. Türelmesnek és ébernek kell lenni, de megéri.

ZENE

Nem túl különleges, de megteszi a dolgát. Kiváló hangkeverés, remek effektusok, jól alátámasztja a halott bolygó képi világát.

MEGVALÓSÍTÁS

Avagy milyen sikerrel adaptálja a film a könyvet. Sajnos itt vannak elkerülhetetlen, de mégis zavaró hiányosságok. A könyv ugyanis szóban teremti meg az atmoszférát, és bizony, sokkal sikeresebb, mint a filmes verzió. Mindez azért van, mert  amikor egy csapat zarándokot látunk, nem az jut eszünkbe, hogy „A hitetlen emberek porhüvelyei úgy vánszorogtak a töltésutakon, mint a vándorok a maláriával fertőzött mocsárban. A mindenség törékenysége és mulandósága tárult fel végül.” Értitek. Mindettől eltekintve a film képi világa nagyon nagyon próbálkozik, és ez meg is látszik. Amit engem még zavart, az a narráció lerövidítése. Nyilván ez is betudható a filmes műfaj szerkezeti megszorításainak, de szerintem az apa monológjai istenről és a hitről megértek volna még egy negyed órányi szalagot. Tanulság: a film is jó, igen, de érdemes a könyvet előbb elolvasni. (Lásd Gyűrűk ura, Harry Potter, majdnem minden)

SZEREPLŐK

Nos nincs sok, és a legtöbbjük alig van vásznon. Azért idegesít a lent belinkelt trailer, mert sok olyan szereplőt mutat be, akik percekig vannak csak a filmben. Halál komolyan. Inkább cameo mint szerep. Node. Vigo Mortensen hibátlanul alakít, tökéletesen lefogyott a szerepre, remekül játszik. Én ezt nem vártam, kellemes meglepetés. A kisgyerek, Kodi Smit-McPhee, olyan állati idegesítő, hogy az elmondhatatlan. A kettő együtt valahogy mégis működik, és mivel ezen állt vagy bukott a film, bizony, nem bukott.

Összegzésként nekem egy kellemes meglepetés volt ez a film. Egy szerintem lehetetlen feladatot vállalt el, és megpróbálta adaptálni az adaptálhatatlant. Sikerülni nem sikerült, de olyan közel jutott, hogy az tiszteletreméltó. Remek film, nézzétek meg, lehetőleg a párotokkal, majd meglátjátok miért.