Már kezdtünk félni, h tényleg betartod az ígéreted ;)

A kérdésre válaszolva szerintem az emberiség (ha nem is jelenlegi formájában és létszámában) így vagy úgy elég sokáig kifogja húzni, a következő évezred simán meglesz. Röviden fizikai törvényszerűségekkel tudnám megindokolni, hiszen minden erő egy azonos mértékű ellentétes irányú ellenerőt hoz létre. Lehet, hogy ezek az összefüggések túlbonyolódnak, néha rejtve maradnak, de ez a bonyolultság inkább csak ahhoz járul hozzá, hogy annál nehezebben tudjon megszűnni.
Így a "rossz" és a "jó" harca örök marad...

Amúgy magam is humanistának tartom magam, mégis foglalkoztat egy kényelmetlen gondolat, amire nem tudok megnyugtató választ adni:
Mi olyat érhet el az emberiség, amitől az univerzum számára egy fikarcnyival is jobb lesz, mint az emberiség nélkül? Tehát értem én és hiszem, hogy mi emberek jobbá tehetjük saját magunk számára a világot, de amíg számtalan példát fel lehet hozni, hogyan tudunk kárt tenni a nekünk otthont adó világban, addig nem látom, hogy ezen károk (valamilyen mértékű) kijavításán túl miféle pozitívumot tudnánk felmutatni...
Talán idővel erre is fény derül.

a pólód még mindig epic.

@4t3x: Túlszaporodtunk, ezt azért látni kell. Gazdasági rendszerünk lassan fölénk kerekedett és irányíthatatlanságában egy embertelen világ felé sodor bennünket. (Mondjuk az irányíthatatlanság nem a legjobb szó, mondjuk inkább úgy a kapitalizmus/globalizáció, vagy nevezzük bárhogy, elérte azt az állapotot, amikor érdekei nem esnek egybe az egyén, a társadalom, és nem is beszélve az egész faj érdekeivel.)
Mivel tehetnénk jobbá az univerzumot? Talán ha az életet, amit saját bolygónkon eddig csak pusztítanunk sikerült, kiterjesztenénk más bolygókra.
Persze jelenleg sokkal több esélyét látom annak, hogy populációnk összeomlása záros határidőn belül bekövetkezik, mint annak, hogy kiterjesztenénk az életet bolygónkon kívülre. Bár ne legyen igazam ;)

Abban bizonyos vagyok hogy a Föld vígan fog éldegélni bármit is teszünk (a bolygó bioszférája megoldja az általunk okozott gondokat,és biztosan lesz olyan faj akinek az új feltételek megfelelnek)
Az hogy az emberiség mit él túl az kérdéses,az biztos hogy ha hosszútávra tervezünk akkor kénytelenek leszünk tenni valamit a gazdasági rendszerrel (a gazdag emberek hatalmas károkat tudnak okozni),és a hatalmi rendszerrel is (a demokrácia ebben a formában nem tűnik járhatónak).
Azért én bizakodó vagyok,amíg az emberek többsége nem a rosszra törekszik ,nincs semmi veszve.

Big ups. Respect Gergő. Baromira adta a film előtti "zsolozmázgatásod" és egyet is értek. Nem láttam ezt a filmet, de engem meggyőzött a kritika, meg is nézem a moziban. :)

Az élet értelme pedig szerintem az, amit egyre többen vallanak, hogy örömöt, hálát és nagyrabecsülést érezzünk. Ami akkor nem egyszerű, ha mi gondoljuk annak. Ha rossz kedvünk van, fontos, hogy felismerjük és minél hamarabb kikerüljünk belőle. Zanzásítva ez a tudatos gondolkozás. Bármiből előnyt lehet kovácsolni, csak tanulni kell belőle és a hasznunkra fordítani. Ahogy a bölcs mondta: "Semmi sem adhat elég okot arra, hogy ne az örömöt érezzük" Ez nem rózsaszín szemüveg szindróma, hanem az amit már írtam... Az , hogy mi adja meg ezt az érzést, egy vallás, vagy egy ideológia az teljesen mindegy. sokan ezt bődületesen nagy hülyeségnek vélik, de túl sok sikeres ember vallja/vallotta ezeket a nézeteket,(mivel ez egy filmes blog)pl: Will Smith, Jim Carrie Arnold Schwarzenegger, Stallone, John Lennon, David Lynch stb. De ki tudja még hányan, ezekről csak én tudok.Az, hogy mi lesz 1000 év múlva, senki sem tudhatja, kár is rajta agyalni, azzal kell törődni ami most van.

Megérte a zsetont. Azért tarthattak volna egy kis szünetet a vetítés közepén, vagy adhattak volna ágytálat a Kóla mellé...

A zenét felpimpelhették volna egy kolibritökényit... a replay-gomb nyomogatása helyett, és az, hogy 102 millából készült, még simán jelenthetne pozitív mérleget. Az Inception 160 millából készült, és siker lett!

A történetek elég eredetiek voltak benne. A vágás profi volt; időnként erősítette a suspense-t az ide-oda ugrálás, máskor pedig gyengítette. A story-k külön-külön voltak édekesek, nem egyben; a vágással jól összeillesztették őket, de drámailag nem annyira.

Más kérdés, hogy az újraszületések tényleg így működnek-e. A szereplők között mindig ugyanakkora volt az életkor-különbség, és mindig régről felbukkant barátként/ellenségként találkoztak újra, sosem családtagként.
Többször nézendő film.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meggyőztél erről a filmről - engem a rendezők neve és az előzetes teljesen elriasztott, de most megragadtam egy barátnőt és ezerkétszáz forintot, beültem a vetítőterem székébe, és azt hiszem, ott is ragadtam. Nem nyűgözött le maradéktalanul, de nagyon tetszett - egyszerűen annyira lelkesítő, mint egy egész csapatnyi csírléder, akik pomponjaikból epikus gondolatokat ráznak rám.

Eleinte zavart, hogy a történetszálak olyan kiszámíthatóan ragaszkodnak a saját műfajukhoz és a karakterek is kissé kétdimenziósak - de aztán rájöttem, hogy ez kivételesen értem van és nem ellenem, mert a sémák segítségével segített megérteni a filmet, és nagyon tetszett, hogy annak ellenére, hogy egy sziklakomoly alkotás, néha azért oldalba könyökölt, hogy "hé, ez most kicsit gáz -- direkt". A látványvilág és a vágás mesteri, a színészeknek minden tiszteletem, a katarzis, a szimbólumrendszer és az apró csavarok tökéletesen működtek; boldog leszek, ha megvehetem DVD-n is. [Barátnő könnyekig olvadt. A balról ülők pedig röhögtek a melegszálon és hangosan csámcsogva próbáltak rájönni, ki éppen kicsoda és ki játssza őket és miért, és fél óránként kiment a társaság valamelyik tagja vécére, majd visszatért, és megkérdezte a többieket, miről maradt le; szóval a Legrosszabb Mozipartneres Sorscsapás esélyesei, és az, hogy még ők sem tudtak levonni a film élvezhetőségéből, jelent valamit.]

"Élj úgy, hogy holnap érdemes legyen folytatni." - én mindig is ez alapján az elv alapján éltem, és noha még sosem gondolkoztam el azon, hogy mi az élet értelme (mármint kisebb - nagyobb célokat, értékeket leszámítva), de szerintem nem is baj, ha az ember nem határozza meg ezt pontosan. Amúgy pedig csatlakozom az előbbi kommentekhez: alapvetően addig tényleg nem lesz gond, amíg az emberek a jóra törekednek, és lássuk be a humanizmust sem azért találták ki, hogy legyen egy hivatkozási alap arra, hogy miért nem esünk egymás torkának, hanem azért, mert alapvetően az ember társas lény ebből kifolyólag mindenki valamilyen szinten empatikus. Szóval ez az ideológia csak szimplán összefoglalta a lényeget.
Bevallom, hogy a trailer alapján én is attól tartottam, hogy egy kaotikus, értelmetlen katyvasz lesz az egészből, és a filmből az alkotókon kívül senki sem fog megérteni semmit; úgyhogy számomra kellemes meglepetés volt a jó kritika. Most már biztos, hogy elmegyek rá, úgyis régen láttam már jó filmet.

Kedves Gergő!
Köszönöm neked hogy fel nyitottad a szemem. Nagyon meg győzőek az érveid. Eddig nem tudtam hogy miben higgyek vagy hogy mihez kapcsoljam a dolgokat. Nekem az isten hit (kövezzetek meg nyugodtan) sosem volt az erősségem és sosem éreztem azt hogy valaki irányítja az életünket.

Az ateizmus valamilyen szinten vonzó volt, de számomra kissé száraz volt. Ekkor jössz te egy ilyen pofátlanul lehengerlő magyarázattal és egy szemét módon ráébresztős és nyers videóval hogy igen. Fuck YEAH.

Mi irányítjuk az életünket. Mi magunk alakítjuk kapcsolatainkat. Minden azon múlik mennyire keményen dolgozunk meg érte és hogy mennyi energiát fektetünk bele. Persze jó volna még erről filozofálni, de ehhez össze kéne szedni gondolataimat is amire most jelen pillanatban nem nagyon van időm.

Én szeretném ha lenne egy nagyon nagyon hosszú videó az elmélkedésedről. Ahogy mondtad hogy napokig tartana mire ki fejtenéd hogy te mit értesz a humanizmus alatt. Szívesen látnék egy olyan videót ahol ki fejted a világgal szembeni véleményed, gondolatmeneted, érzéseidet.

Nagyon tetszett a videó és mégy egyszer KÖSZÖNÖM!

Tetszett a megközelítés, és jók a szerző észrevételei is (mint legtöbbször :)
Viszont szerintem nemcsak a film csöpögésével volt probléma. Én nagyon úgy éreztem, hogy a tényleg rendkívül jó vágás és precíz összehangolás ellenére nem sikerült minden idősíkban/történetben egyenrangú tanulságokat és hangsúlyokat elkapni. A poszt-apokaliptikus Hawaii epizód például szerintem bőven hagy a nézőben hiányérzetet. Ne értsetek félre, nem vártam semmi grandiózumot, pergő akciót, pengeélre csúcsosodó drámát a hegytetőn, de a tetőpont szerintem egyátalán nem volt tetőpont (SPOILER és törzs kipusztítása is csak megoldás lett a végére SPOILER)

Tele van olyan nagyszerű képekkel, amik kicsit tompítják a mondanivaló hiányosságait, mintha az adaptálás nem lett volna túl magabiztos.

Nem minden epizódban sikerült a műfaj elemeivel jól "kóperálni". A jelenkori szekvencia saját műfajának lehetőségeihez képest kiemelkedően jó lett (óriási ötlet volt Hugo Weaving-et gonosz nővérré formálni, már ez maga hatalmas bravúr), a zeneszerzős rész is mutatós, de a fantasy részek (a Neo Koreás és a Hawaii-os) kicsit erőtlenek szerintem. A Koreás rész egy-két jó pillanata ellenére megmarad egy átlagos sci-fi-cyber szerelemi történet szintjén, kis légi motorozással. A ’70-es évekbeli történet is szűkszavú, igazi feszültsége nincs, csak egy nyúlfarknyi suspense marad a végére…

Szóval jó munka, szép munka, de nagyon érezni a korlátait

2:10-nél hogy hívják azt az embert?
(az aki "definiált egy generációt")

Ádám soha nem adja fel

Szerintem túléljük...valahogy eddig mindent sikerült túlélni én még hiszek az emberiségben :D
Ha a kommunizmust túléltük,ha egy négereket rabszolgának tartó államot ma egy afroamerikai elnök vezeti, ha a török harcok/tatárjárás után talpra állt az ország, ha a németek agyából ki tudták mosni a hiteleri egetverő hülyeséget, ha voltuk emberek akik túlélték a koncentrációs táborokat akkor lehetetlen NEM létezik, szerintem.
Az hogy sok sz*rból kell kimásznunk majd az kétségtelen. Ha az emberek meg akarnak oldani valamit akkor megfogják.
Akkor van baj, ha az jön be amit Nietzsche emlegetett, hogy senkit nem fog érdekelni egyszer semmi. De szerintem amíg ember van, ez nem következhet be, mert a természetünkhöz hozzátartozik, hogy mindig akarunk valamit. Lehet hogy mindenki mást, de akkor is akarunk valamit.