"Nincs választásod. Tulajdonosaid vannak. Akik birtokolnak téged."

Nehéz úgy megkérdőjelezni a társadalmi berendezkedésünk alapjait, hogy az embert komolyan vegyék. Az ilyen fejtegetések velejárója a nyomatékos és felkavaró szóhasználat, és sokan ezt a fajta agresszív verbális megnyilvánulást az agresszív fizikai megnyilvánulással kötik össze. Mintha az ember nem felbujtó szavakkal hanem molotov koktélokkal dobálózna. Bármennyire átgondolt vagy békés is a hangvétel, a szavak mögött ott van az alapok felborítását igénylő akarat, amely sokakat kényelmetlenül érint. Pedig ez a fajta megnyilvánulás egyre gyakoribb társadalmunkban. Az átlagember mindennapjaiba beférkőzött az igény, hogy a fennálló rendszeren változtasson, világszerte egyre gyakoribbak a tüntetések, egyre nagyobbak az aktivista közösségek, és egyre keményebben hallatják hangjukat. Az Anonymus hackercsoport tíz éve még egy elborult csőcseléknek lett volna titulálva, ma már nemzetközi hősök. Valami alakul a felszín alatt.

Hogy mi, azt nehéz megjósolni, de erre a megérzésre hollywood is reagálni kezdett. A megjelenő filmek tematikája is ebbe az irányba változik, sok a rendszerkritikus forgatókönyv, és a maguk óvatos, bizonytalan módján kiveszik a részüket a társadalmi trend kielégítésében. Ilyen lenne mai filmünk is, a Cosmopolis. De ez a film zavaros emléje miatt inkább komikus, mintsem elgondolkodtató. Pedig eljött az idő, hogy ezt a témát komolyan vegyük...