Szerintem az, hogy a film nem válaszolja meg a központi kérdését, pont annyira tudatos döntés eredménye lehet, mintha letette volna a voksát egyik vagy másik alternatíva mellett.
Azzal, hogy Forrest olyan amilyen, a néző együtt érez vele, de azonosulni már nem tud, így tudat alatt szerintem erősen motivál arra, hogy mi magunk állást foglaljunk: Forrest szeretetre méltó, ugyanakkor végletekig naiv, így az ember késztetést érez (ahogy például Dan hadnagy is), hogy támogassa, kísérje és segítsen neki a döntésekben. Ehhez azonban előbb magának kell kialakítania a véleményét az adott kérdésben.
Felsorakoztatja az érveket pro és kontra, jó esetben elgondolkoztatja a nézőt, de mindenképpen magának kell kimondania a (saját maga számára) döntő szót a témáról.

Ezt szerintem most egy kicsit túlgondolkodtad. Miért kellett volna a filmnek állást foglalnia a "központi kérdésben"? Szerintem nagyon is jó válasz volt a nem tudom, sőt az egyetlen hiteles válasz a film tükrében. Amúgy nagyrészt egyet értek az elemzéseddel...

Azért kicsit reménykedtem, hogy a lego kalandról szól az eheti kritika :(

@Mizsó42: szerintem is. Amolyan patikamérlegen adagolja mindkét nézőpont érveit, hogy még véletlenül se tudjon senki választani, mármint ne a film miatt válasszon.

Gratulálok először is a 150.000 követőhöz.

Másodsorban szerintem pont attól jó, hogy megmarad a dilemma a nézőben a filmet illetően. Eric Roth van annyira okos forgatókönyvíró, hogy pontosan tudja, mit és miért akar közölni. (Ő írta többek között A bennfentest is). Nagyon élesen bírálták volna a filmet, ha kifejti központi motívumait az egyik oldal hasznára. És valljuk be, pont ettől szép az élet, hogy nem tudjuk pontosan milyen döntést hozunk a következő pillanatban és ha meghoztuk, az vajon tényleg a sajátunk-e vagy eleve le van vajazva minden. Jobb ez így szerintem, hogy nem tudjuk biztosan a választ.

Bár értem én, hogy itt a kákán is csomót szándékkal álltál neki, de azért engedtessék meg nekem, hogy akkoris szívesen süssek az arcodon rántottát egy ilyen után, hogyha nem is szeretem a tojást.

A film főmotívumai mellett mentél el egy kisiklott gőzmozdony lendületével, miszerint a történelmi alakok mellékesek, amikor a történelmünket és a kor hangulatát meghatározó események kerülnek górcső alá és azokról egyértelmű, őszinte ítéletet kapunk.

Az pedig, hogy a mindannyiunkat(?) mozgató létkérdések feszegetésének summázatát nem adja szájába a film egy félkegyelműnek az szerintem helyes, mertha tudná, mármint ha ő TUDNÁ azt kimondani akkor és ott nekünk a sírnál, akkor azzal explicit lehülyézné a nézőit a film.

Amit helyesen nem tesz. Értékeket közvetít, emberi sorsokat villant fel, amikor egy vonással sem érdektelenebben a főszereplőnél. Feltűnt Jenny? Puszi a hasadra, de éppolyan fontos a két vietnámi társa is, az édesanyja és más, alig pár percre megjelenő figura életútja.

Gratulálok a sokezerhez, de hogyha a videó után baleset érne és megdicsőülnél itt nekünk, akkor abból még nem lehetne egy Forrest Gump volumenű filmet forgatni és hogyha a fátylon túlról is megrendezhetnéd önnön életedet, kíváncsi lennék, hogy a kamerádba bambuló szinész-avatarod szájába adnád e a halál utáni élményeid összefoglalását.

Mert szerintem nem. Mert az élet egy utazás, el camino nélkül is, rengeteg ember utazása, akiknek sorsa keresztül kasul futja be ezt a planétának csúfolt állatkertet, ahol nem választja el a közönséget a látványosságtól kerítés. Semmi sem biztos, nincsenek megdönthetetlen válaszok és a föld is csak annak kerek, aki elhiszi.

Én is gratulálok a sok követőhöz.

Az szerintem fontos, hogy Forrest értelmi fogyatékos, ezért kár a szemére vetni, hogy az ölébe hullik a szerencse.

(Még) nem olvastam a könyvet, de a film egy könyv alapján készült. Felteszem, ha a könyvben nem válaszolták meg A kérdést (márpedig ez tűnik logikusnak), akkor az a legnagyobb "szentségtörés" lett volna, ha a filmben viszont igen. Hiszen ez a veleje az egésznek. Ha részletek változnak, az mindegy, de azért egy ilyet megmásítani nem lehet szerintem, ha hozott anyagból dolgoznak a filmkészítők.

kiváló lett ez a kritika, gratula!

És igen, babakék forever! Csatlakozok én is.