Mit csináljon az ember, amikor egy olyan filmről kell beszélnie, ami körülírható, elemeire bontható, de a hangulata teljesen megragadhatatlan. Mit csináljon, ha a film jó, nagyon NAGYON jó, de mégis teljes letargiában jött ki a vetítőteremben. Mit csináljon, ha ajánlani akarja mindenkinek, de ez a tett hat államban jogilag szadizmusnak számít? Nos, belenéz a kamerába, vesz egy nagy levegőt, és kinyögi....hát izé.

Híreink szerencsére oldják a feszültséget, de csak részben. Liam Neeson újra felveszi a harci kesztyűt, melyek ezúttal törött sörösüvegekből és jégcsapokból állnak. A The Grey Izgalmasnak ígérkezik. Ha jól számolom, harmadszorra készül elbukni a 3D filmiparban. Részletek a videóban. Végül beszámolok a sötét fellegekről is, melyek a horizonton gyülekeznek. Zöld lámpát kapott a produkciós irodáknál egy folytatás, mely elődje annyira rossz volt, hogy még az én kritikai bicskám is beletört...

Őszintén szólva, bár nagy lelkesen hangoztatom, hogy milyen fontos az élvezetes filmnézés érdekében elkövetett befogadói tolerancia, rettenetes ellenszenvvel ültem be megnézni a Hírügynökség hasábjain megjelenő első romantikus komédiát, a "Barátság extrákkal" -t. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy ilyen tematikájú film hozzám is tudjon valamilyen szinten szólni, és ne csak a főhősnő félkész-férfi udvarlóinak heveny felpofozásáról álmodozzak. Erre tessék: Egy film, mely férfiként / fiúként / a kettő közti zilált és definiálhatatlan űrben lebegő lényként is élvezetes, szórakoztató, és csak egészen kicsit sértő. 

Híreink nem kevésbé meglepőek. Elsunnyogott a látóhatárom alatt egy igen ígéretes alkotás, a J. Edgar, mely az igen öreg veterán Clint Eastwood rendezői tollából (már ha van ilyen) jut el hozzánk. Leo mint az FBI első vezére? Inception poénok egész hadának orrfacsaró szagát hordja felém a szél. A Battleship (azaz a torpedó) egyszerű társasjáték, de mindig remek kikapcsolódás - stresszlevezető, és számtalan generációt elszórakoztatott már. Itt volt hát az ideje, hogy végre megfilmesítsék. Vagy nem. Vagy egyszerűen csak ez a világ leggázabb kísérlete egy nosztalgia-elem kihasználására. Végre David Fincher újra rendez. (Aki nem tudja, ki ő: Nos ő rendezett a kedvenc filmeid közül legalább kettőt) A tetovált lány már bizonyított, mint svéd film, most pedig bevételt hoz, mint amerikai film. Hajrá Dave!

Bizony, mindenkinek megvannak a kis kedvencei a Hollywoodi kánonból, amik jókor jó helyen találtak meg minket, s így mély és kitörölhetetlen emléket / élményt / sebet hagytak maguk után. Sokszor elég egy mondat ("Én vagyok az apád") vagy egy jelenet ("Does Marcelluc Wallace look like a bitch?") hogy egy egy filmalkotásra évek múltán is úgy emlékezzünk vissza, mint egy világ (de legalábbis élet) megváltó eseményre. Mi történik azonban akkor, ha szeretett filmélményeink gondosan feldíszített és karban tartott kriptájának ajtaját feltörik, és előmásznak belőle a remake -ek és spin - offok rothadó szagú pénzéhes zombijai. Nos egy olyan filmet kapunk például, mint a Johnny English újratöltve.

Bár az első rész nem volt...hibátlan (tiszteletteljes jóindulatból használom ezt a jelzőt), Rowan Atkinson haldokló karrierjét könyörtelenül meglovagolja, még egyszer százhúsz percig. Mi az eredmény? Hát fent elmondom. 

Emelett azonban nagy híreink is vannak, ítéletet hirdetek (szakmailag inkorrekt módon a trailer alapján, bár ember legyen a talpán aki ezért sikeresen megfed) a Colombiana című akció - drámáról. A Twilight széria utolsó "filmje" is kimutatja a foga sárgáját, és új trailerével bemutatja azt a történetszálat, mely valószínűleg a legfelháborítóbb az egész sorozatban. Végül pedig fantasztikus stáblista készül a Feláldozhatóak 2 projektnek, olyan nevek csatlakoztak a hadhoz, mint...na azért mégsem lövöm le a meglepetést...

(U.I.: Egyél Bocit.)