Őszintén szólva, bár nagy lelkesen hangoztatom, hogy milyen fontos az élvezetes filmnézés érdekében elkövetett befogadói tolerancia, rettenetes ellenszenvvel ültem be megnézni a Hírügynökség hasábjain megjelenő első romantikus komédiát, a "Barátság extrákkal" -t. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy ilyen tematikájú film hozzám is tudjon valamilyen szinten szólni, és ne csak a főhősnő félkész-férfi udvarlóinak heveny felpofozásáról álmodozzak. Erre tessék: Egy film, mely férfiként / fiúként / a kettő közti zilált és definiálhatatlan űrben lebegő lényként is élvezetes, szórakoztató, és csak egészen kicsit sértő.
Híreink nem kevésbé meglepőek. Elsunnyogott a látóhatárom alatt egy igen ígéretes alkotás, a J. Edgar, mely az igen öreg veterán Clint Eastwood rendezői tollából (már ha van ilyen) jut el hozzánk. Leo mint az FBI első vezére? Inception poénok egész hadának orrfacsaró szagát hordja felém a szél. A Battleship (azaz a torpedó) egyszerű társasjáték, de mindig remek kikapcsolódás - stresszlevezető, és számtalan generációt elszórakoztatott már. Itt volt hát az ideje, hogy végre megfilmesítsék. Vagy nem. Vagy egyszerűen csak ez a világ leggázabb kísérlete egy nosztalgia-elem kihasználására. Végre David Fincher újra rendez. (Aki nem tudja, ki ő: Nos ő rendezett a kedvenc filmeid közül legalább kettőt) A tetovált lány már bizonyított, mint svéd film, most pedig bevételt hoz, mint amerikai film. Hajrá Dave!