Yepp, sokaknak valószínűleg fel se tűnt, de egy ideje ott díszeleg bájosan babakék blogunk jobb felső sarkában ez az izé, amin keresztül lehet a műsornak pénzadományokat küldeni. Most, hogy jött pár pacsi, és felmerült bennem pár megmagyaráznivaló, úgy döntöttem, kicsit mögé mászok ennek a Crowdsourcing nevű, avagy a „sok ember összedob egy nagy projekt (film, sorozat, zene, whatnot) finanszírozása érdekében pénzt, a készítő meg megköszöni alássan, és a támogatókat megjutalmazza” dolognak.  Ha ma már a világ épp most vetette rá magát erre a vadra, miért ne ugorjunk mi is utána.

A kérdés, hogy ez mennyire egy jó dolog, eddig fel sem merült az emberek nagy részében. A Kickstarter, és egyéb CS honlapokon (már rövidítünk is, JAJDENAGYONZSURNALISZTIKUS) emberek megválogathatták, minek adják a pénzüket, így olyan projektek kaptak elképesztő támogatást, melyeket kivetett magából a kapitalista bizniszvilág kockázatoktól rettegő rendszere. Számítógépes játékok, sorozatok, indie-filmek és igen, legújabban Hollywood – kalibert elérő filmprojektek is kaptak maguknak több millió dollárt, hogy megvalósítsák azt a szexi mindenüket. Egy remek dolog. És akkor belép Zach.

Zach Braff, a Scrubs főszereplője mellékesen rendezőként is operál, és a kifejezetten szeretetteljes Garden State után újra filmet akar forgatni. Ehhez kérte rajongói segítségét, és pénzét. Ahogy telik az idő, egyre több támogatást kap ígéretes projektjére. De ezzel együtt sorra megtalálják a kritikus hangok is, a CS koncepciójának születése óta először. „Miért kell Zach-nak rajongói pénz, van bőven kapcsolata, oldja meg úgy, ez a CS folyamat maradjon meg azoknak, akik nem tudják maguk előkaparni a dellát.” Ez elsőre jogosnak tűnhet, végül is ja, véges az erre fordított összege az emberiségnek. Jobban belegondolva azonban, az én véleményem szerint ez azért oltári ökörség, mert figyelmen kívül hagyja a legfontosabb faktort. Az öreg Kázmért, aki fizet.

Kázmér akarja látni ezt a filmet, Kázmér erre akarja áldozni a pénzének egy kis részletét, le lehet szállni Kázmérról, azt csinál, amit akar. Ha elfogadjuk, hogy Kázmér nem egy láncon tartott rabszolga, viszont saját akarata és józanesze van, akkor az is adott, hogy nem ad pénzt, ha nem akar. Egy olyan folyamatot baszogatni, amiben egy csak önkéntesen beléptethető emberekből álló csoport művészeti termékeket gyárt, számomra egészen döbbenetes dolog. Ki jár ezzel rosszul? Amíg nem nukleáris rakétafejeket pénzel az Öreg Kázmi, engem nem érdekel.

Többek közt ezért raktam én is fel ezt a kis gombot a honlapra. Egyik nap rám írt egy úriember, aki az (nem hülyéskedek, true fucking story) adója 1%-t akarta a Hírügynökségnek adni. Persze nem tudtuk megoldani, de WÁO. Azóta mosolygok ennek az ajánlatnak a jóindulatán. És amint lezárult ez az ügy, eszembe jutott, miért ne? Miért ne adjak egy lehetőséget, hogy aki támogatni akarjon, az meg tudja tenni.

Nem fogok hazudni nektek, nem vagyok milliomos, a mindenki által utált nyári szünet többek közt azért is tér vissza idén, hogy dolgozni tudjak. Emellett pedig sokan követelték a jobb hangzásvilágot a műsorba, de a mikrofont egy fél év volt összespórolni, és nem nézünk könnyű szezon elibé. Jövőre valószínűleg elveszítjük a szertárt, amiben eddig forgattam, így most azon dolgozom, hogy egy saját „stúdió”t tudjak összerakni, ahol a HH-t és egyéb szegmenseit felveszem. Ezért mindenkinek, aki már adott, és annak is, aki tervezi, álljon itt az ígéret:

A befolyt összeget, legyen az akármekkora, a műsor fejlesztésére fogom fordítani. (Kivéve persze, ha más a célja a dolognak, egy úriember példaképp egy mozi + popcorn árát küldte el, ezzel a használati utasítással, így ezúton is köszönöm neki a Gatsby szegmenst az előző videóból :) Van pénzem kávéra, meleg van a szobámban, itt a műsort támogatjátok, nem engem. Ami persze nagyrészt ugyanaz, de abból az összegből, ami összefolyik, lámpák, izzók és kábelek lesznek, nem egy szilvás bukta, pedig azt szeretem.

Természetesen minden vásárolt tétel pontosan közzé lesz tetetve, hasonlatosan egy tisztes politikai kampányhoz (amik NEM vagyunk dehogy is UGYAN! még nem jött el az idő, pszt) ami pénz befolyt, annak a sorsát megosztom itt veletek, legyen az egy elosztó vagy egy csomag stresszoldó rágó. (Egy!)

Így vagy úgy, nagyon köszönöm mindenkinek, aki eddig betámogatott, és mindenkinek, aki nem, de azért visszatér hétről hétre. Már az jó érzés, hogy mennyi emberhez eljut az, amit csinálok, és mindenképpen dübörög tovább a party! Ha viszont egy pár még arra is érdemesnek tartja, hogy támogassa a Hírügynökséget, húzom fel a polka cipőim.

DANSZ!

Gergő