Hozzávalók:

- Vegyünk egy klasszikus akciófilm – sztárt. Mostanság igen nehéz ilyet találni, de a legtöbb piacon árulnak Jason Stathamet, és szinte fityingekért meg lehet kapni.

- Nagyon fontos a körítés is, kell egy szintén felismerhető antihős, illetve egy jóságos mentor. Ha nagy szerencsénk van, ezek (a készülő végtermék szempontjából) megmagyarázhatatlanul jó színészek lesznek. Jelen esetben Clive Owent és Robert De Nirot fogunk használni.

- Jól gondoljuk át, milyen nevet adjunk a készülő „remek”művünknek. Érdemes valami olyat kitalálni, ami izgalmasan hangzik, de az égegyadtavilágon SEMMI különlegeset nem képvisel. (Legyünk előrelátóak) A „Válogatott gyilkosok” például remek döntés.

- Fő karakterünk útját gondosan kell felszeletelni. Érdemes egy olyan karakterfejlődést kiválasztani, amit már kismilliószor lett használva. Hiszen ki akarná szükségtelen izgalommal vagy meglepetésekkel terhelni a fogyasztók gyomrát? Görcsösen tartsuk be a halálosan megunt formulát, főhősünknek „legyen elege az egész játékból” (ahogy a hollywoodi mesterszakácsok mondanák) majd térjen vissza „egy utolsó munkára”. Ha igazi ínyencekként akarunk feltűnni, már ami a középszerűséget illeti, szórjuk meg a felszeletelt történetszálat minden klisék legklisésebbikével: A „kisgyerek a halott célpont mellett, aki ártatlan tekintetével készteti bűnbánatra és visszavonulásra a protagonista pisztolynindzsánkat” fűszerrel. Már csorog a nyálam az unalomtól. Önöknek is? Pedig még készen sem vagyunk.

- Fogjunk egy jó marék női főszereplőt, bizonyosodjunk meg róla, hogy csak egy darab, többre egy ilyen filmnek nem is LEHET szüksége. Hántsuk re róla a kérges „személyiség” borítást, (pfúj) és a kicsontozott, kétdimenziós, teljesen felejthető maradványt rakjuk be a tálba, a főszereplő mellé. Ennyi motiváció elég is lesz hősünknek, hogy levet eresszen.

- Köretnek én egy politikailag problémás, de mégis egzotikus környezetet ajánlok. Így úgy tehetünk, mintha készítményünk bármilyen lényeges üzenetet hordozna. Omán tökéletes erre a célra. Azonban, hogy a csalás a konyhán belül maradjon, bizonyosodjunk meg róla, hogy semmilyen tényeges mondanivaló nem maradt a tálban, mielőtt nyakon öntjük történetünket ezzel az édesbús masszával.

- Végül, keressünk egy jól csengő morális tanulságot. Sajnos a legtöbb bolt csak régen lejárt szavatosságú, rettenetesen elcsépelt darabokat tart raktáron. Mivel gondolkodni nincs idő, ha készek akarunk lenni ebédre, válasszunk egyet ezek közül. Az „Ölni könnyű, együtt élni a tudattal már nem annyira!” mondtat több mint tökéletes. Fontos megjegyezni, hogy ezt pontosan egy olyan filmhez adjuk hozzá, mely ARRÓL SZÓL, MILYEN NEHÉZ ÖLNI, de erről ne vegyünk tudomást. Az éhes nézők se fognak.

- Végül lássuk el az egész katyvaszt annyi laza verekedéssel és rostos De Niroval, hogy mégse lehessen nagyon utálni, és már rakhatjuk is be a vetítőgépbe. Ez a recept pont annyi embert etet meg, hogy a pénzünk visszakapjuk. Igazán takarékos megoldás, ebben a gazdasági és akciófilmes válsággal sújtott időben.