Őszintén megmondom, Bambi gyermekkori traumájának vidám története óta nem láttam ilyen áthatóan lehangoló audiovizuális terméket. És ez nem azért van, mert érzelmileg azonosulok szegény Uma térdreborult karrierjével. Ez a videó minősít mindenkit, akinek köze van hozzá, tehát a filmkészítő nemzetet is. Az meg már nem fair. Tudunk mi ennél jobbat...nem?
Nem meglepő dolog, hogy Hollywoodi sztárok random reklámokat gyártanak messze (!) szülőföldjüktől. Mivel otthon szinte senki se tud a reklámokról, a becsületük egy darabkájának nyilvános elpusztítása pedig igen jó pénzt hoz, nem rossz döntés belevágni. Halmozottan igaz ez egy hanyatló csillagra, aki még egy pár hónapig fizetni akarja a kashmir wc-papírt a tengerparti kuckójában, és ezért hajlandó hulla hírnevéből az utolsó cseppeket is kipaszírozni. Lehet azonban ezt emelt fővel (a sztár tekintélyét a lehető legkevésbé csorbítva) és szánalmasan (lásd fent) csinálni. Nézzük hogy:
Vannak olyan emberek, mint például Brad Pitt vagy Leonardo DiCaprio, akik elég nagy sztárok ahhoz, hogy megköveteljenek egy tisztességes szerepet a reklámokban. Ezek után nincs viccelődés, nincs humor, a reklámkészítőnek be kell látnia, hogy amit a képernyőre tud erőltetni, az maga a színész, és ennyi. Egyik fent linkelt reklám sem szól másról, minthogy ez vagy az a jó pasi + a termék. Pont. Ennek a jó oldala az, hogy bár kevéssé kreatív, de működik. Az ember örül hogy egy hazai reklámban láthatja egy nagy figuráját a szórakoztatóiparnak és ennyi. Pozitív élmény csekk, termékhez kapcsolás csekk.
Ha azonban a kiszemelt áldozat nincs már a toppon, és ezért kuncsorog külföldi reklámokért, a labda a kreatívstáb térfelére kerül, és úgy hajítják vissza, ahogy nekik jól esik. Ilyenkor kezdődik az a rémálom, hogy valaki kitalálja, hogy de hiszen Uma Thurman játszotta Poison Ivy-t egy régi Batmanben, és ott milyen szexi volt, csináljuk meg ugyanazt MAJDNEM 15 ÉVVEL KÉSŐBB. E mellé még csapjunk egy (a filmtörténelem során) többszörösen megerőszakolt és egy utcasarkon meztelenül otthagyott helyzetkomikumot, egy elviselhetetlenül értelmetlen szóviccet, és tessék. Uma Thurman szereti a Schweppeset.
Borzalom. Nincs mit tenni, viszont mivel, ahogy a cikk elején említettem, ez minket mint kultúrát is minősít, élnék egy javaslattal. Tudom, hogy Uma bármire hajlandó volt a pénzért. Tudom hogy ez e soha vissza nem térő alkalom. Mégis, én visszafogtam volna az ötletgazdákat. Ha esetleg csak úgy meghagytuk volna Uma Thurmannak, elküldtük volna hazai rajongói házához, és felvettük volna ahogy elájulnak a látványától, majd ahogy az arcukba löttyintett Schweppes életre kelti őket, mindenki boldog lett volna.
Pozitív élmény csekk, termékhez kapcsolás csekk.
(Ha pedig mindez nem volt elég rosszindulatú nektek, annyit mondok hogy Schweppes = Kokain, nézzétek újra a filmet, máris megvan a megbúvó motiváció. )
