Szembe kell néznünk a keserű tényekkel. A mostanság húszas éveinek közepét taposó generációra az a szörnyű ítélet vár, hogy végig kell néznie, ahogy gyermekkorának nagy becsben tartott filmjeit és sorozatait módszeresen megerőszakolja a filmipar, ezernyi hálatelt dicsérettel ékesített koporsójukat feltépvén kipasszírozza az utolsó pár garast is a méltó nosztalgia alá temetett hullákból. Sokan mondják, hogy ez azért van, mert Hollywood kifogyott az ötletekből, de én ezt cáfolnám. Hollywood már nagyon NAGYON rég kifogyott az ötletekből, ez most azért ilyen feltűnő, mert a kereslet megváltozott. Egy olyan generáció lépett a legtöbb pénztartalékkal rendelkezők posztjára, ami egyetlen céljának a felnövés elhalasztását tűzte ki célul. Tetszik vagy sem, egyetértetek vagy sem, azt azért meg kell jegyeznünk, hogy elképesztő mennyiségben özönlik el a gyermekkori emlékremake filmek a vásznakat. Képregények (Pókember, Batman Vasember) játékok (Doom, Bloodrayne, Alone in the dark) és rajzfilmek (Hupikék törpikék, Yogi maci, G.I. Joe) esnek áldozatául a trendnek, nagyrészt méltánytalanul. (Hatalmas köszönet és esdeklő rajongás a kivételeknek) Ezek után nem is csoda, hogy a klasszikus, sokak (köztük jómagam) egész életére hatással lévő élőszereplős filmek is ismét tiszteletüket teszik a mozikban. A Majmok bolygója akkora bukás lett, mint semmimássoha, a Titánok harca kiábrándítóan üres volt, a Karatekölyök nem hozott mást az asztalhoz, csak a kung fut, (amiért kapott is nem egy körmöst) így hát nincs sok okunk a csillogószemű lelkes egyhelybenugrálásra, mikor megtudjuk, hogy remake készült a Conan ből.
Had legyek teljesen őszinte. Conan a férfi létem egyik példaképe. Emlékszem, amikor kicsi kölökként kuporogtam a Kenesei kecónkban, értelmetlenül nagy és elhanyagolhatatlanul életlen fakardot lóbálva, miközben Conan kalandjait néztem vagy századszorra. Nem elég, hogy ez a film hozta el a nagyközönség lábtörlője elé a nagysikerű Kaliforniai szenátor ideiglenes filmkarrierjének kezdeti szárnypróbálgatásait, de a szerepe maga volt a tesztoszteron titán. Conan képes volt 20 percig kussban ülni a trónon mindenfajta érzelmi vagy verbális megnyilatkozás nélkül. Mert egy férfi nem fecseg. Conan megdugta a nyugati boszorkányt. Mert a férfi nem mond nemet a sunára. Conan tolt egy fakereket körbe – körbe kb 10 évig. Mert egy férfi elvégzi a rászabott munkát. És végül. Conan nem riad vissza egy birodalom megdöntésétől, és százak lemészárlásától. Mert egy férfi szembe néz és legyőzi az apakomplexusát.
Tény, hogy rajongásom enyhén torzít, mégis fontos nekem ez a széria, és így meglehetős nehezteléssel nézem a fent belinkelt trailert. Ott van a klasszikus atmoszféra, ott lebzselnek a biológiailag lehetetlen szörnyek, Conan üvölt, dug és pusztít, de valahogy…Szégyen bevallani, de fent említett kaliforniai szenátorunk erősen hiányzik. A főszereplőnek ugyanis meg kell testesítenie az őrület határáig eltúlzott klasszikus férfiképet, de Jason Momoa nem az igazi. Inkább játszik egy tényleges barbárt, mint a férfiállat karikatúráját, és én is meg vagyok döbbenve, de ez egy probléma. Namajd meglássuk…