Izgatottan léptem be a Toldi mozi ajtaján, és teli tüdővel szívtam be életem első sajtóvetítésének illatát. Körbenézve a terembe enyhén elveszettnek éreztem magam, és ez valószínűleg azért volt, mert mindenki más is külön-külön el volt veszve. Akadt itt mindenféle újságíró. Fiatal, öreg, nő, férfi, gazdag, szegény, fontos, elhanyagolható. Egy azonban közös volt mindannyiunkban: Egyikünk se tudta, mi az istent kezdjünk magunkkal. Egyenletesen eloszlottunk a térben, mindenki lóbálta a magával hozott mintapéldányát, melyet munkáltatója sózott rá, hátha valakit érdekelni fog. Senkit se érdekelt. A kényelmetlen csendet megunva odaléptem a pultos nénihez, aki előtt egy halom könyv tornyosult. Elnézést, ezek a sajtópéldányok? Igen persze, tessék, vegyen egyet. Elvettem a könyvet, és egy kicsit odébb állva belenéztem. Az utánam következőnek nehezebben ment a dolog. Egy öreg papa volt, aki szó szerint beesett az utolsó pillanatban, magával rántva egy ruhafogast és egy negyvenes éveiben járó jegyszedőnőt. Mostanra azonban összeszedte magát, és kérte a jogos jussát. A pultos néni azonban gyanakvó volt. Elnézést, melyik újságtól jött? Igen, és akkor várhatunk egy cikket öntől a könyvel kapcsolatban? Rendben, itt a kártyám, erre a címre küldje el lesszíves. Ekkor én már a szoba túloldalán kuksoltam. Ha az a nő megkérdezné tőlem, hogy melyik újságtól jöttem, visszavenné a sajtópéldányomat, és azzal verné szét a pofátlan mindenemet. De már biztonságban voltam, be is iszkoltam a mozi terembe, és kezdődött a film. Cormac McCarthy regénye alapján készült John Hillcoat film: Az út.

Aki nem tudja, ki az a Cormac McCarthy, annak annyit mondanék: Egy darab Pulitzer díj, és egy darab „Nem vénnek való vidék”. Bizony, ő írta, és nem hiába tartják az amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, könyvei sorra nemzetközi sikerekké vállnak. A fent említett film pedig olyan, de olyan sikeres lett, hogy kénytelen kelletlen egy másik könyvét is filmre hányták. Íme, az út. A baj az, hogy a író legnagyobb erénye az atmoszférateremtés. Jelen filmünk alapjául szolgáló könyvében pedig gyakorlatilag csak az van. (Igen, olvastam a könyvet.) Ez egy könyvnek kitűnően működik, de egy filmnek sajnos szegényes alapot biztosít. A filmbe ugyanis kell akció, jellemfejlődés, kidolgozott karakterek, stb. Ok, néha elég egyik, sőt, abból is elég egy kevés, de KELL. Az útban pedig semmi, de semmi nem történik, a karakterek alig fejlődnek, és annyira kidolgozatlanok, hogy még a nevüket se tudjuk. Működik e ez könyvként? Tökéletesen. És filmként? Nos nézzük.

TÖRTÉNET

A földnek vége. Ki tudja miért, de vége. Mindent hamu borít, a nap alig látszik az eget felfaló füstfelhőn keresztül. Alig maradtak emberek, ők is kezdenek megőrülni a konstans félhomályban, vagy öngyilkosokká, vagy kannibálokká válnak. Főszereplőink, az apa (ennyi a neve) és fia, a fiú (bezony, neki is) együtt vágnak át az országon, az óceánt keresvén, a hideg és az éhség elől menekülvén. Egypár konzervük maradt, és két golyó a tárban. Azokat maguknak szánják, ha már nincs erejük továbbmenni.

HIHETETLENÜL JÓ. Bámulatos, atmoszférikus, sötét, nyomasztó, érzelemteljes. Remek történet. Nagyon tetszik. Le a kalappal, a film korrektül igyekszik megteremteni a könyv sötét hangulatát, és csak nagyritkán tér el az alapműtől, hogy adjon valami pörgősebb feszültséget a történetnek. Mert a könyvben, mint említettem, semmi, de semmi nem történik. Ja igen:

AKCIÓ

Nincs. Azaz, hogy a könyvben alig, a filmben se sok. Több mint két órás mozi, amiben kb 3 dolog történik. Persze a könyv ezt könnyebben kezeli, az ember annyira belesüpped a melankolikus atmoszférába, hogy nem is hiányolja az izgalmat. A film azért akar oda valamit, hogy ne aludjunk el, de nem nagyon sikerül neki. Türelmesnek és ébernek kell lenni, de megéri.

ZENE

Nem túl különleges, de megteszi a dolgát. Kiváló hangkeverés, remek effektusok, jól alátámasztja a halott bolygó képi világát.

MEGVALÓSÍTÁS

Avagy milyen sikerrel adaptálja a film a könyvet. Sajnos itt vannak elkerülhetetlen, de mégis zavaró hiányosságok. A könyv ugyanis szóban teremti meg az atmoszférát, és bizony, sokkal sikeresebb, mint a filmes verzió. Mindez azért van, mert  amikor egy csapat zarándokot látunk, nem az jut eszünkbe, hogy „A hitetlen emberek porhüvelyei úgy vánszorogtak a töltésutakon, mint a vándorok a maláriával fertőzött mocsárban. A mindenség törékenysége és mulandósága tárult fel végül.” Értitek. Mindettől eltekintve a film képi világa nagyon nagyon próbálkozik, és ez meg is látszik. Amit engem még zavart, az a narráció lerövidítése. Nyilván ez is betudható a filmes műfaj szerkezeti megszorításainak, de szerintem az apa monológjai istenről és a hitről megértek volna még egy negyed órányi szalagot. Tanulság: a film is jó, igen, de érdemes a könyvet előbb elolvasni. (Lásd Gyűrűk ura, Harry Potter, majdnem minden)

SZEREPLŐK

Nos nincs sok, és a legtöbbjük alig van vásznon. Azért idegesít a lent belinkelt trailer, mert sok olyan szereplőt mutat be, akik percekig vannak csak a filmben. Halál komolyan. Inkább cameo mint szerep. Node. Vigo Mortensen hibátlanul alakít, tökéletesen lefogyott a szerepre, remekül játszik. Én ezt nem vártam, kellemes meglepetés. A kisgyerek, Kodi Smit-McPhee, olyan állati idegesítő, hogy az elmondhatatlan. A kettő együtt valahogy mégis működik, és mivel ezen állt vagy bukott a film, bizony, nem bukott.

Összegzésként nekem egy kellemes meglepetés volt ez a film. Egy szerintem lehetetlen feladatot vállalt el, és megpróbálta adaptálni az adaptálhatatlant. Sikerülni nem sikerült, de olyan közel jutott, hogy az tiszteletreméltó. Remek film, nézzétek meg, lehetőleg a párotokkal, majd meglátjátok miért.