HTML

Hollywood Hírügynökség


Egy hétrekész (mainstream) filmkritikai platform, ami messze nem olyan komoly, mint a mondat első fele. További információért olvasd el az Ars Poetica-t.



Éli könyve (Book of Eli) Filmkritika

2010.02.23.

 

Mostanság a vallás vagánnyá tevésére tett komoly erőfeszítéseket lehet felfedezni a szórakoztató ipar minden területén. Nem tudom, ez a trend hogyan indult be, de hogy működni még nem működik, az ezer százalék. A Jonas Brothers az elviselhetetlenség határait súrolja mindenkinél, aki elmúlt tíz és van füle. A Narnia rendesen megbukott, a Boondock Saints önmagának mondott ellen, a Twilight szériában pedig (számomra értetlenül) senki se vette észre az abszolút leplezetlen Mormon felhangot. („Jaj, úgy akarom, hogy megharapjon. De nem lehet. Még nem vagyunk házasok.     ….    HAAAHÓÓÓÓÓ!!!!!! VALAKI????) Most aztán mindent bevetettek az égiek földi üzletemberei, mert két olyan filmet is kiadtak rövid egymásutánban, amikben a vallás az izgalmas és látványos önigazolt tömeggyilkolás ürügyeként jelenik meg. Az egyik film a „Légió”, ami nemsoká elérkezik hozzánk, de hogy én nem fogok róla beszélni, az tuti. Szóra sem érdemes. A másik film viszont megér egy kört, nézzünk bele. Ez Éli könyve, avagy Denzel Washington a csoki mikulás hosszú menetelése az ígéret földje felé.

 

 

!FIGYELEM!

 

Sajnos a film rettentő bugyuta történetéről nem tudok úgy érdemben beszélni, hogy ne mondjam el, mi is Éli könyve valójában. Ez azonban ne tartson vissza senkit, mert aki látott életében már másfél filmet, az azonnal ki fogja találni.

 

TÖRTÉNET!

 

Anemjóját, mekkora marhaság ez az egész. A történet szerint a földet elpusztította egy újabb világháború, ami mellesleg lyukat ütött az (amúgy teljesen épp és egészséges) ózonrétegbe. A nap szépen szétégetett mindent, azok lettek a túlélők, akik át tudták vészelni a föld alatt a sugárzás elvonultát. Kis városkákba tömörülve igyekeznek életben maradni, ami persze nem könnyű. Növényzet híján étel alig termelhető, a víz fogytán van, és a sugárzás még mindig olyan ártalmas, hogy mindenki kénytelen halál laza Ray Ban-eket hordani, nehogy megvakuljanak. Itt jön be bátor vándorunk, Éliás, (ez a neve, igen igen) aki lassan 30 éve szeli át az amerikai kontinenst, tatyójában könyvével és egy kisebb hadsereget is vidáman kielégítő fegyverzetével. Célja, hogy könyvét eljuttassa oda, ahol megbecsülik. Ahol szükség van rá. Az útjába akadó kisváros gonosz hadura, Gary Oldman persze magának akarja a könyvet. És ezért mindenre képes. Még arra is, hogy fogadott lányát, a felháborítóan csinos Mila Kunist munkába állítsa Denzel takarója alatt. Persze nem úgy van az, a két magányos hős összebarátkozik, és együtt folytatják útjukat, át a sivatagon, Gary Oldman elől menekülvén. A film végül egy eléggé pancser csavarral végződik, amely gyakorlatilag feleslegesé teszi a film 99%-át, és az elkerekedett szemű nézőt csak egy kérdés elé állítja.

 

Hol kezdjem?

 

Mi az hogy átvészelték a föld alatt?! Hogy van az, hogy létrejön egy akkora ózonlyuk, ami leöli majdnem az összes élőlényt, és aztán azt mondja, hogy tudjátok mit, rendbe jövök. Értem hogy van regeneráció, de belegondolt valaki abba, hogy ez mennyi ideig tart? Ha tényleg olyan kurva nagy lyuk lett az égen, az embereknek metrószerelvényeken és mészkövön kéne élniük, hogy túléljék a folyamatot. Aztán az ok, hogy Éliás egy félisten szerű ember, aki fizikailag képes 30 évig menetelni a perzselő hőség és a bohókás UV sugarak zuhatagában, de ha ő erre mind képes volt, a többi ember nem szedett össze annyi lelkesedést, hogy rendbe szedjék a földet? 30 év alatt?! Vagy azt mondták, hogy „Tudjátok mit? Én szeretek egy vályog sufniban lakni. Kapja be a civilizációnk.” És a legjobb. A könyv. Egy Biblia. Ennyi. Nincs kivájva, nincs benne rejtett kulcs, nincs ellenszer. Biblia. Bezony. Én értem hogy a vallás hatalom, és hogy a rossz kezekben manipuláció eszköze lehet. De ennyi? Komolyan?

 

Komolyan.

 

A háború után mindenki a keresztény vallást okolta, és elégették az összes Bibliát. Éliás, aki meghallotta isten hangját, (IGEN komolyan, ha mondom) rálelt egyre, és most átszeli a fél világot, hogy helyet találjon neki. Ez hihetetlenül gagyi. A motivációkkal sincs minden rendben ám, Gary Oldman azért rongyol neki ennek az egyszemélyes hadseregnek minden erejét és hatalmát kockára téve, hogy megszerezze a régóta keresett bibliát, és a vallás nyújtotta hatalom révén végre uralkodhasson a város felett, mely…fölött…uralkodik. Hmmm.

 

AKCIÓ!

 

Jaj remek. Tudom, hogy nem fog maradandó nyomot hagyni, de kifogástalan. Véres, kegyetlen, remekül koreografált és néha humorosan hirtelen eszkalálódik. (Emellett persze kiszámítható, és klisé, de ez a film bármely aspektusára elmondható.) Éliás kőkeményen legyilkol vagy kétszáz embert, zsoltárokat mormolva a bajsza alatt. Ennyi, nem is kell több. Az persze elengedhetetlen, hogy mindenközben kijöjjenek rajta a Schwarzenegger szindróma tünetei: Amikor kétszáz képzett mesterlövész lő rá három méterről, a bőre valahogy golyóállóvá válik. Gondolom a stressztől.

 

ZENE!

 

Ahhoz képest, hogy egy fontos része a történetnek, a zene valahogy teljesen megbújik a háttérben. Észre se veszed, ami nem baj, mert ha mégis elővonszolja fáradt testét a sarokból, rájössz, hogy ő az a zene, akivel senki se játszott az oviban, mert mindig olyan sápadt és lehangoló volt.

 

 

MEGVALÓSÍTÁS!

 

Itt sincs miért nyavajogni. A film végig foggal körömmel ragaszkodik a salakszínű tapétához, és ez abszolút rendben van. A forgatási helyszínek hangulatosak, és jól összerakottak. (Ott van a klasszikus „kis ház a semmi közepén”, a kötelező „poros western-főutca”, és személyes kedvencem az elengedhetetlen „Poszt-apokaliptikus kocsma” is.) Az igazi gyöngyszem azonban az operatőri munka, mely számomra igen kedves technikákat alkalmazott. Az akciójeleneteknél például nem a verekedős filmekben sajnálatosan egyre többet alkalmazott „rázkódó kamera – vágás - rázkódó kame – vágás – rázkód – vágás – VÁGÁSVÁGÁSVÁGÁS” módszert alkalmazták, hanem meglepően elnyújtott snittekkel operáltak. Így a néző tökéletesen láthatta, milyen hosszú és elaborált koreográfiával készültek a rendezők. Mindeközben a kamera egy körpályán mozgott, mellyel ténylegesen háromdimenziós lett az akció megélése. Nyami.

 

SZEREPLŐK!

 

Éliás, a csoki mikulás, puttonyában a szent könyvel, igen meggyőzően adja a próféta-messiás-arkangyal-félistent. Nem hal meg, nem mutat érzelmeket, senem laca, senem faca. Azt viszont meg kell hagyni, hogy jelentősen megkönnyíti a színészi munkát, ha az ember arca az egész filmben két hatalmas lencse mögött van. Mila Kunis állati jól néz ki, de még mindig nem kiemelkedő színész. Védelmére legyen szólva, a karaktere olyan lapos mint a cipőm talpa, és legalább annyi karakterfejlődésen megy keresztül. Ő kapta „a nő” szerepet. Ami viszont megjegyzendő, hogy a Family Guy sorozat Meg-jeként elhíresült hangja olyan, mint egy felbőszült viziló tehén csatakiáltása. (Ló..tehén?) Állati szórakoztató volt elsőre ráébredni, hogy a törékeny női alak egy sármos baritont rejteget. A filmet persze egyértelműen Gary Oldman alakítása teszi emlékezetesé leginkább. Kétség nem fér hozzá, korunk egyik legjobb színészéhez van szerencsénk. A leggázabb (mondtam már hogy teljes klisé?) szövegeket is képes úgy előadni, hogy azt higgyük, itt komoly mélységű karakterrel van dolgunk. Pedig nem. Tejesen fölszínes és teljesen klisé. De szórakoztató.

 

 

Mint ez a film. Klisé, kiszámítható, nem túl emlékezetes, de szórakoztat. Ha az ember kínkeservesen a figyelmén kívülre száműzi a kisiskolás fogalmazásokból összeeszkábált történetet, nyugodt szívvel elszórakozhat a változatos élvezeteket nyújtó színészi és operatőri alakításokon. Ez nem más, mint egy bő másfél órás séta világvége utcáin. Akinek van kedve kimozdulni, nem fog csalódni az élményben.

 

 

Címkék: book of eli éli könyve

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr301784364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fátum 2017.06.21. 17:40:05

Az lejött, hogy Éliás vak és végig a "hang" vezérelte? Szóval, a tudományos igényeket el lehet felejteni. :-)
süti beállítások módosítása