HTML

Hollywood Hírügynökség


Egy hétrekész (mainstream) filmkritikai platform, ami messze nem olyan komoly, mint a mondat első fele. További információért olvasd el az Ars Poetica-t.



A férfi lét elviselhetetlen könnyűsége - Warrior kritika

2012.03.15.

 

Ha valamit tanultam a küzdősport központú filmekből, az az, hogy tisztelni kell az ellenfelet. Kétségtelen, hogy a Warrior-ban bőven akad tisztelni való. Az MMA (Mixed Martial Arts – Kevert stílusú harcművészet), mely a film központi szervezett bántalmazási módja, egy rendkívül látványos, és izgalmas küzdősport. Nem úgy, mint az általában megjelenített boksz, amitől én úgy esem össze az unalomtól, hogy a takarót is magamra rántom lefelé menet. Itt kegyetlen és kreatívan koreografált brutalitás folyik a vásznon, és ez el is kell ahhoz, hogy az adott helyzeteknek, eseményeknek, pillanatoknak kellő súlyt adjon. A másik említésre méltó profin kidolgozott elem az alapfelállás. (Figyelem: Nem (!) az alapkoncepció, az pillanatnyilag a sarokba állítva nézi a semmit és gondolkodik azon, hogy mit tett.) A film központi narratívja a krízisbe került férfi lét, ennek különböző oldalait mutatja be a történet. Egy gyötrelmesen diszfunkcionális, már – már hosztilis családot ismerünk meg, két testvért és az ő apjukat, akiket összehoz a sors és egy nagydíjazású MMA bajnokság. Mindkét fiú indul, és kisvártatva (Ó a meglepetés) szembekerülnek egymással a ringben. Egy háborújárt gyilkoló gép áll az egyik sarokban, aki egy halott barátja családjáért indul el a versenyen. Egy kötelességtudó fiatal családapa ácsorog a másik oldalon, aki felesége és lányai jólétéért és jövőjéért veszi fel újra a kesztyűt. Az egész közepén meg ott tántorog egy ex-alkoholista istenrerátalált öregember, aki igyekszik visszaszerezni két fia szeretetét. Izgalmas felállás, sok lehetőség és kidolgozható elem van benne. De sajnos nem kapja meg a megérdemelt bánásmódot. Kifejtem, csak nyújtok egy kicsit….

 

Round 1. – Alapkoncepció – FIGHT!

 

Mi az istent gondolt a forgatókönyvíró?! Nem hiszem el, hogy épphogy kiütöttem az Artistot, megint szemben találom magam egy mindenre kész műfaj – reanimálással. A Warrior úgy visszhangozza a Rocky filmek minden elcsépelt (haha – értitek) kliséjét, hogy a Tihanyi Apátság adja a másikat. Az importált gonosz titántól kezdve az edzőmontázson keresztül a fog összeszorítva kidomborított amerikai értékrendszerig minden itt van, amit már negyven ilyen filmben láttunk. És ha valaki azt mondaná, hogy az nagy változtatás, hogy a külföldi fenevad (Koba) elődöntős, és nem döntős, és az egy fantasztikus újítás, hogy az amerikai értékrendszert nem egy, hanem két ember képviseli (gondosan megfelezve) az készüljön fel, mert ha ez marad a trend, nemsokára kapunk egy Ratman című filmet, ahol a főellenséget Pókernek fogják hívni. És ismét. Az alapfelállás nagyon izgalmas, érdekes. Egy verseny és egy családi dráma összeolvasztása új életet lehelhetett volna a formulába. De így ellustázni az egyik oldalát, megbocsáthatatlan. Nos, akkor mutassuk a másik orcánkat is…

 

Round 2. – Tommy (Tom Hardy) – FIGHT!

 

Tom Hardy kísérti a rémálmaimat. Ez az ember olyan hihetetlen testtömegre tett szert, hogy szabályosan féltem tőle a film egyes részeiben. Egy korrekt színészi teljesítményt hoz, igyekszik mélységet ásni a karakterébe, de beletörik a válla a próbálkozásba. Tommy ugyanis ismét csak egy célját tévesztett karakter. Az imént említett amerikai értékrendszerből ő képviselné a hazaszeretetet, az elesettek gondozását, a katona mentalitást és az acél golyók birtoklását. A probléma vele az, hogy annyira túl van hangsúlyozva hogy milyen nagy állat, hogy a film egy nagy részében egyáltalán nem szimpatikus. Alig látjuk azt a családot, akikért elindul a versenyen, nem ismerjük halott barátját vagy a vele kiépített bajtársi kapcsolatát, testvérét az utolsó pillanatig ki akarja végezni, apjával pedig egyetlen darab rövid jelenetük van, amikor nem üvöltöznek mérget hányva egymás arcába. Ez a jelenet lenne amúgy karakterének nagy fordulópontja, ismét lerészegült családfőjének fejét az ölébe hajtva ül, és néz a semmibe. Ez a gyengédség viszont lazán felfogható annak, hogy egy új birkózó technikát gyakorol az öregen, mert a maradék 95%-ában a filmnek egy kegyetlen verőember. És itt a gond. Nem kellett volna ennyit hangsúlyozni, hogy mennyire kemény, LÁTJUK, VAN SZEMÜNK, az ember egy külön combot hord a nyakán, annyira ki van gyúrva, azt mutassátok, mit érez, mit gondol, hogyan fejlődik. Ebből azonban alig kapunk foszlányokat. Nem baj. Arra itt van a másik tesó. Nem?

 

Round 3. – Brendan (Joel Edgerton) – FIGHT!

 

No Brendan egyenesen felháborít. Ő az értékrendszer másik fele, a családközpontú, a soha semmit fel nem adó, a forróvérű, a művelt – és – sportos amerikai férfiideál. Ő már emberi, sokkal több benne a mélység. Szereti a család, meg akarja teremteni nekik a stabilitást, nyíltan vállalja gyermekkori sérelmeit, mégis a béke visszaállítására törekszik. Vele az a gond, hogy neki is a férfi lét kihívásainak egy részét kéne bemutatnia, ahogy Tommynak, de Brendan teljesen elbukik. Ki sem penderül a sarokból, máris felbukik a saját cipőfűzőjében. Családja pénzgondokkal küszködik, ezért indul el a versenyen. Egy újonnan vett házban élnek feleségével és lányaival, és ezt nem akarja feladni a kezelhetetlen hiteltörlesztés ellenére sem. Ez pedig nem férfias. Nem az. Egyenesen gyáva, és szűklátókörű. MI AZ, hogy nem akarod feladni a hatalmas lakásod egy recesszió közepén, mikor fizikatanárként dolgozol?! Ha meg kötöd a légkondicionált ebet a karóhoz, van egy tippem neked: ADD EL AZ EGYIK KOCSID. Van belőle kettő, húzd már meg azt a nadrágszíjat. Elképesztő, ahogy szenved ez az ürge, miközben kívülről nyilvánvalóan látszik, hogy messze jobban akar élni, mint ahogy amúgy megtehetné. Hibás helyzetfelismerés, csökönyösség, nem férfias. És mi erre a megoldása? Elindul egy versenyen, ahol meg is béníthatják egy életre. Két kislányod van te féreg, inkább élj egy garzonban, mint egy tolószékben, mert lehet, hogy a kis Gizinek jobban kell egy apa, aki át tudja karolni reggelente, mint egy Lexus. Lehet. Ez itt a kardinális probléma, sajnos Brendan karakterjegyei ellentmondanak egymásnak. A forrófejűség, a meggondolatlanság és a családapai felelősségtudat nem férnek össze. Ebből konfliktust lehet csinálni, koherens karaktert nem.

 

Round 4. – Paddy (Nick Nolte) – FIGHT!

 

EZ. Na EZ. Nick Nolte fantasztikusan játszik, meggyőződésem, hogy karrierje egyik legjobb alakítása. Paddy egy hanyag, alkoholista, bántalmazó apa volt, és miután családja magára hagyta, majd felesége meghalt, magába zuhant. Végül az Anonim Alkoholisták és a mindenható segítségével rendbe tette életét, és amint a sors felé sodorta fiait, igyekszik mindent megtenni, hogy kapcsolatukat rendbe tegye. Fiai persze kiszolgáltatott érzelmi helyzetét kihasználva ráborítják évek során összegyűlt haragjukat, és ő ismét összeroppan múltbéli bűnei miatt. Egy szimpatikus karakter, reprezentálja a tetteinkért vállalt felelősség terhét, a bűntudat és a megkésett jóindulat kálváriáját. Messze ő a leggondosabban kidolgozott és legjobb karakter a filmben, hála Nolte mesteri játékának. Sajnos azonban Paddy sem tökéletes. A hiba nem nagy, de számomra kínzó. A vég. Az ő szála nincs elvarrva, a film vége felé ismét az alkoholhoz nyúl, és sosem tudjuk meg, mi lett ennek az eredménye. Kibékült fiaival? Visszatért a mélybe? Van számára megbocsájtás, vagy örök magányra van kárhoztatva egy üveg fenekén? Hiba volt ezt nem kimondani.

 

Round 5. – A Férfi lét – K.O.!

 

Megvannak tehát a főszereplők, a férfi lét kihívásainak esettanulmányai. Bár a karakterekkel vannak problémák, a film mégsem ott volt leginkább problémás számomra, hanem az üzenetében. A férfi lét engem is foglalkoztat, érthető módon, és lebilincselő lett volna a mélyére hatolni a gondoknak, amikkel szembesülünk. A változatos elvárások okozta széthúzás, a determináló kötelességtudat, a család férfi tagjaihoz kötődő kapcsolat életfogytig tartó hatásai, stb. stb. Ez a film jól körüljárhatta volna ezeket a kérdéseket, de nem tette. Ó, a problémák meg vannak jelenítve, körültekintő pontossággal, de egy megoldás vagy tanulság se fogalmazódik meg. Nincs a filmben választás, kompromisszum, pálfordulás, semmi. Csak egy kínzó üresség maradt bennem a stáblista láttán. Hogy miért, nos, napok óta gondolkodom ezen, de nem tudok egy olyan dolgot kiemelni ebből a filmből, ami le is szögez valamit a férfi lélekről, nem csak felvet. Lehet, hogy velem van a baj, lehet, hogy ti láttok valami nagy tanulságot ebben a filmben. Mindenesetre én a tömérdek rám borított kérdés egyikét sem látom megválaszoltnak. Ugyanott vagyunk, ahol neki kezdtünk. A két testvér egymást átölelve, de nem beszélve támolyog ki az arénából, Paddy elsétál, mint aki dolgát jól végezte, de a kérdések ott maradnak.

Ölelkezésükkel egymást támogatják csak, vagy tényleg kibékültek? Megbocsájtottak egymásnak? Hogy? Miért? Milyen áldozatot vállalnak ezért? Mit jelent ez nekik? Mit TANULTAK?

 

Az aréna üres. Egy Puert Rico-i illegális bevándorló takarító törli fel az izzadságcseppeket a padlóról, és a kérdésemre csak a vállát vonja. Legyél férfi. Találd ki. 

Címkék: warrior nick nolte tom hardy

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr574319015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PaperDramaQueen · http://reisuto.tumblr.com 2012.03.15. 23:07:46

Nagyon, nagyon, nagyon szeretem a stílusodat, zseniálisak a szóviccek és az asszociációk még mindig, érvelés szokás szerint pontos, a szerkezet is nagyon szép volt - viszont mivel én vagyok a reisuto_ álnevű nyelvtannáci twitterről, ismét felhívom rá a figyelmedet, hogy bocsájtani annyit tesz, mint elküldeni, bocsátani pedig elnézni és feldolgozni valaki múltbéli vétkeit.
Soha nem foglak ezzel békén hagyni, egy reggel majd a Keresztapa zenéjére oldalra fordulsz az ágyadban és ott lesz egy félbevágott helyesírási kéziszótár.

A film - nagyon megnéznék ebben a témában egy JÓL sikerült filmet! Valahogy úgy megy mostanság a felosztás, hogy gyerekfilm (némi agymosással), bakfisfilm (nézd a helyes sztárokat), suhancfilm (nézd a menő háromdét meg a látványt), női film (romantikus/megható/nagyonnnméllly), művészfilm (haldoklik) éééés ENNYI, nem látok FÉRFI filmeket, olyat, ami tényleg a nem problémáira, kérdéseire keres választ. Mintha a pasik, akik a filmeket nagy százalékban rendezik és írják úgy döntöttek volna, eljátsszák, hogy velük aztán minden rendben. Nőként pedig nagyon érdekelne egy hiteles és tanulságos film, amiben a férfi nem akcióhős, nem hősapa/cseszettapa, nem katona, nem szőkeherceg és nem pornósztár, hanem férfi. Kétségekkel, kérdésekkel, küzdelmekkel, a mindennapokban, aki keményebb ütéseket is kiáll, mint amit egy bokszmeccs alatt az arcába kaphat.

KGBT 2012.03.16. 01:09:41

Szerintem ez egyáltalán nem volt példabeszéd a férfiasságról, ezért nem is kínál válaszokat. Tommy (Tom Hardy) karakterében pedig azért nem találtad azt amit kerestél, mert nem volt ott. Ő se volt példának állítva, a média sztárt és hős katonát csinált belőle, /majd később ugye mégse/, de ő csak az eltévelyedett sértett tékozló fiú volt. Inkább szólt a családról/legyen az bármilyen gané család is/, mint a férfi sors kidomborításáról, megoldásokról. Inkább vesd össze a The Fighterrel, ami többnyire családi dráma. A maradékkal többnyire egyetértek.

ddonie 2012.03.16. 09:37:33

a Brendan pénztárcafétisére vonatkozó bekezdéseddel teljesen egyetértek, és ezt már nem itt látom először, hogy két szintes családi házban tengetik minden napjaikat de anyagi gondjaik vannak...
a stílusod továbbra is remek, legalábbis én imádom, sőt írott formában is hallom ahogy üvöltözöl:D:D

és azért szeretem annyira a filmeket, mert mindegyik mindenkiből mást és mást vált ki, nekem például ez a szemlélet fel sem merült a szemem előtt... inkább a családi viszályok gitárját pengető drámák közé sorolnám:)

Nathaniel Arthur Parrott 2012.03.18. 00:38:29

Brendan pénztárcafétise, ahogy neveztétek. Rendben, akkor megosztom ide veletek keresetlen gondolatfolyamomat. Logikus lépés lenne lejjebb adni az életszínvonalat, de nem teszi meg, és, hogy miért? Nos, szerintem azért, mert ebben a világban a világban az ember megítélése kizárólag materiális síkon zajlik (mekkora az autód, mekkora a házad stb), kérlek mondjatok nekem ellent, de empírikus úton számomra ez jött le, hogy ezek alapján ítélik meg, és jó hogy nem fogja leadni, az sértené férfi meg minden egyéb büszkeségét, valami olyasmi kavaroghatott a fejében, hogy a felesége már nem úgy fog ránézni, nem látja benne ugyanazt a férfit emiatt, míg a lányában pedig az eddigi apakép változhat meg. Nos, én valami ilyesmire gondolok, de lehet csak a forgatókönyvíró volt lusta dolgozni.

Atkakukac1989 2012.03.18. 12:20:15

Nem tudom, én másként láttam nagyon sok mindent a filmet illetően. De hát ugye ettől szép különbözőek a vélemények és az emberek érzései ugyanazon film iránt.

Szerintem volt annyira nem mindennapi MMA döntő a végén, hogy rátaláltak ismét egymásra, ami a testvéreket illeti. Az öreg viszont tényleg kérdőjel, jó lett volna tudni, hogy befogadták újra vagy ment Moe-hoz piálni vissza.

Sokkal jobban szólt szerintem ez a film a testvéri önfeláldozásról, önmagunk legyőzéséről, mint pusztán a férfi létről. De okfejtésedet tiszteletben tartom. Jó egy másik szemszögből is vizsgálni ugyanazt a mozit. Egy haverom szokta mindig mondani, hogy amelyik filmről nem lehet vitázni az nem is érdemes a nagyobb figyelemre. :D

Számomra ott lesz év végén a legjobbak között.

quervo 2012.04.04. 01:32:16

Baromi érdekes, mert általában nálam is szemet szúrnak az efféle problémák, de a film megszerkesztettsége egyszerűen nem hagyta, hogy a hibákat fürkésszem. Valószínűleg más hullámhosszon hangolódtam rá az egészre, mert nálam valahogy be tudott kerülni abba a kis, privát elit körbe, ami a legjobb filmeket takarja, az utóbbi 10 évben nálam ez a harmadik 10/10-es film a Mr Nobody és a Becstelen Brigantyk után.

Holgazán 2012.05.13. 02:52:52

Nekem személy szerint bazihűdekurvára tetszett ez a film bár nem vagyok a dráma műfaj nagy rajongója.
kicsit lehervasztott hogy ennyi hibát találtál benne, amikor én oda meg vissza voltam a filmért. tény, nem vagyok szakmabeli vagy ilyesmi, csak a fenébe is, valami több pozitívumot is írhattál volna, mint, hogy Nick Nolte jól játszotta a szerepét.
teszem azt a drámai elemeket nagyon jól eltalálták, esküszöm a szívem szakadt meg férfiember létemre amikor a végén ropogott a csont.
ahogy a faterra rázúdít mindent Tommy a nyerőgépnél az mérhetetlenül tahó és el tudom képzelni mit élhettek át ezek gyerekkorukban hogy ennyi düh jött a felszínre.
a rendezés szerintem jó... nem nagyon jó de jó. teszem azt én már vártam azokat a klisés flashback-eket amiket ilyenkor szoktak beszúrni, de nem volt rá szükség, lehetett volna igen, könnyebben érthetővé tehették volna hogy mi is történt a harcmezőn, mi is történt a két testvér utolsó találkozásánál, mikor különváltak útjaik, vagy a fater mit tett velük még gyerekként, de ezek ha nem is konkrétumokkal, de kiderülnek a beszélgetések folyamán.
a befejezés lehetett volna tényleg foltmentesebb, de én olyan filmszemlélő vagyok, aki képes fantáziából megoldani a befejezést, ezért nekem ennyire nem zavaró :)
köszönöm hogy elolvastad, remélem volt benne értelmes dolog is :)
tisztelettel: Holgi