HTML

Hollywood Hírügynökség


Egy hétrekész (mainstream) filmkritikai platform, ami messze nem olyan komoly, mint a mondat első fele. További információért olvasd el az Ars Poetica-t.



Sherlock Holmes Jr. 2: Árnyjáték - kritika

2012.01.13.

 

 

A film története röviden: Robert Downey Jr. vicces kalapokban szaladgál. Ennél jobban szükségtelen belemerülnünk a dologba. 

 

A Sherlock Holmes 2: Árnyjáték kétségtelenül támadható mű. A földbe döngölhetném, ha utat engednék szakmai személyiségem legmélyén lapuló határtalan sznobizmusnak. Erre a vidám verbális vérontásra azonban nem kerül sor, mert akad a filmnek egy mindent ütő, elismerést érdemlő tulajdonsága: Őszinte.

Az egész sorozat már minden különösebb esély nélkül indult neki a százméteres forgatókönyvírás versenyének. Ennek pedig az az oka, hogy alapanyagát, az öreg Arthur C. Doyle műveit már valaki más életre keltette. Bámulatos precizitással, tiszteletre méltó kreativitással és egy leheletnyi Hugh Laurie-val. Bizony, a legpontosabb, legmélyrehatóbb feldolgozása Holmesnak House, és Watsonnak Wilson. Ehhez kétség sem fér. De mit tegyen egy rendező, ha feldolgozásának ilyen komoly konkurenciája akadt, ráadásul még csak nem is a vásznon. Nos, az alternatív megközelítés jó opció lehet...

De nem igazán volt az. Ritchie főszereplője inkább egy rajzfilm figura, mintsem hús vér ember. Annyira eltávolodott mind a karakter, mind a kalandjai az eredeti koncepciótól, hogy egyre halványabbak a hasonlóságok. Tény, alaptulajdonságaiban az eredeti Holmes és Holmes Jr. hasonlóak, (fejlett érzékszervek, tiszta logikán alapuló gondolkolkodásmód, heveny drogfogyasztás, antiszociális viselkedés, fejlett fizikum) de nincs sehol az a mélység, ami az eredeti karaktert kidolgozását jellemezte. (Hogy tudjátok, honnan jövök: olvastam a teljes sorozatot eredeti nyelven.) Nincs meg a bepillantás a briliáns elmébe, aki nem csak verekedéseket tud megjósolni, hanem elaborált összefüggéseket vesz észre, melyek az átlag szemlélő számára is egyértelműek lehetnének, mégsem azok. Nincs meg az utalás a fájdalomra, amit egy zseniális ember érez, akinek az intelligenciája a legnagyobb kínokozója, élete megkeserítője. (Ahogy Hemingway mondta: Happyness in intelligent people is the rarest thing I know.) Ezek a mélységek elmaradnak, és a Watsonhoz fűződő feltétlen barátsága és szeretete is meleg viccekké degradálódik. Mert vicc az kell, mégiscsak egy kalandfilm. Nem?

De, és ez igen furcsán hat. Sosem gondoltam volna Holmest akcióhősnek. Persze működik, hiszen mentális képességeivel remek csapdákat és támadási technikákat eszel ki, hadtechnikai tudása és fizikai attribútumai pedig remek kalandorrá teszik. Ugyanakkor egy kérdésem van. Egy Sherlock Holmes filmben miért nincs rejtély? Igen érdekes, hogy bár technikailag nyomozásnak számít, amit a főszereplő páros végrehajt, nincs benne misztikum és érthetetlenség, amit a főszereplő kibogozhat. (Egy C. Doyle műre lett alapozva a film, de a készítők saját bevallásuk szerint a változtatások mennyisége miatt eredeti történetként kezelik.) Ugyanakkor megeshet, hogy ez nem probléma, hiszen az első filmben volt rejtély és misztikum, de olyan zavarosan tálalva, hogy senki se emlékszik a történetre. Itt pedig mindez félre lett állítva egy koherens, érthető, megjegyezhető történet alkalmazása érdekében. És azt hiszem ez jó is így. Csak akkor miért Holmes a főszereplő?

Nos mindent összevetve azt mondanám, nem ő, hanem Robert Downey Jr. a főszereplő. És ez remekül működik. Ő és Jude Law remek párost alkotnak, dialógusaik kreatívak, interakciójuk kiváló tervezésről és színészi játékról árulkodik. Kétségtelen, hogy ők viszik el a hátukon a filmet. Vannak még karakterek, de egysíkúságuk nem ismer...dimenziót. Van egy cigány lány a filmben, akinek kulturális hovatartozásán túl egy árva tulajdonsága nincs. Cigány lány egy cigány táborból, cigány zenére táncol, cigány szakmákat űz. Ok, anarchista...volt. De kb ennyi. A főgonosz (Jared Harris) már jobb karakter, de ő is a gonoszságért gonosz, a pénzért pénzéhes, sokat nem tudunk meg róla azon túl, hogy méltó vetélytárs Holmesnak. Stephen Fry fantasztikusan túljátssza Mycroft Holmest, egyik gyöngyszeme lehetett volna a filmnek. Kár, hogy kevés időt kapott a karaktere, ő már abban a korban van, amikor nem tud rossz alakítást hozni. De ha ennyit kritizálom a filmet, karaktereit, történetét, hogy mondhatom mégis, hogy jó?

Nagyon könnyen, szívvel lélekkel. Remekül mulattam a filmen, minden problémája ellenére, mert mint mondtam, Őszinte. És ez itt a kulcs. Nem akar vetekedni House dokival, nem akar több, grandiózusabb, misztikusabb lenni, mint ami lehet. És ettől lesz igazán élvezetes. Egy habkönnyű kaland a megszokott minőségű Hanz Zimmer hangzással és Ritchie féle operatőri munkával, alaptalanul sok lassítással, de amúgy kevés túlzással. Villámgyors, agyatlan, humoros és őszintén mélység nélküli.

Hibátlan? Neheheeem. Élvezhető? Minden további (!) nélkül.

 

 

 

Címkék: sherlock holmes 2

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr753542403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2012.01.13. 14:44:02

Ma fogom megnézni. Kíváncsian várom! :-)

Halloween 13 2012.01.13. 16:45:32

Volt szerencsém megnézni a filmet, és sokminden egyet is értek a kritikával, de nekem például még a moziban átjött, hogy Holmes-nak van, mikor átokként hant a tehetsége, áldás és átok egyszerre. Számomra azt nem kellett pontosabban kifejteni, elég volt az az 1 utalás is. Imádom az ilyen filmeket, sorozatokat, amikor pusztán az élesebb szeme miatt vesznek észre dolgokat, és írtad, hogy Neked ez sem volt érezhető. Aláírom, a film nagy része nem ezekre épül, de voltak benne olyna kis momentumok, amikor teljes áhítattal néztem, hogy bakker, tényleg, hogy hogy nem vettem észre :P Persze egy szubjektív vélemény, sokmindenben egyetértek a kritikában írtakkal, tényleg nem volt egy nagy relytély a fő szál.. a lényeg, hogy megéri megnézni a filmet, ahogy a kritikából is kiderül :)

Thresher 2012.01.13. 17:55:46

Melegen ajánlom a BBC modern Sherlockját, most vagyok túl az első évadon, és imádom! Az a röhejes, hogy ez a sorozat sem akar egy az egyben hasonlítani az eredeti (könyv)szériával, (hogy is tehetné, bő egy évszázaddal később játszódik), de ennek ellenére még kikacsintások nélkül is érezhető hogy nagy a hasonlóság, és ez szerintem Conan Doyle munkásságának nagy tiszteletén látszódik.

A Ritchie-féle filmről meg annyit, hogy teljesen nézhető, de felejthető is. Engem a Pókember 3-ra emlékeztet, azt is úgy telepakolták robbanóanyaggal, hogy a néző belevakult.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.01.13. 18:50:28

a meleg vicceket én se értettem.

és teljesen egyértelmű, hogy a film azért működik (amiért a Vasember is), mert Downey Jr nem színészkedik, csak magát adja, ott is, és itt is.

Grafithuszar 2012.01.13. 21:17:23

@Thresher: Ha most vagy túl az első évadon akkor a 2x01-től nem fogsz tudni magadhoz térni annyira jó.

Egyébként nekem is az a véleményem, hogy a RD Jr féle Sherlock teljesen jó. Ha nem Sherlock Holmes-nak hívnák hanem akárki másnak akkor még a klasszikus SH féle deduktív nyomozás hiányát se lehetne neki felróni. De ha valaki az igazi Sherlock Holmest keresi akkor tényleg inkább a BBC-s sorozatot nézze.

A másik nagy kedvencem Dr House szerintem azért nem egy feldolgozás, mert ott túl sokan vannak körülötte, bár teljesen egyértelmű hogy honnan ered (House=Holmes, JamesWilson=JohnWatson mindkettő drogfüggő, mindketten 221/B-ben laknak stb...)

Azt így avégén még hozzátenném, hogy én soha nem olvastam Sherlock Holmest. Az első film sem vett rá...viszont a BBC sorozatnak sikerült, és nagyon nem bántam meg :)

ravon 2012.01.14. 14:47:16

Jó-jó, de így szombatra lehetne valami kamerába üvöltözés is...

ElleProcter 2012.01.15. 20:40:23

Oké, nem vagyok teljesen objektív szemszög mert imádom Guy Ritchie-t, ezért nagyon tetszett ez a film is meg az első is. Ettől függetlenül elfogadom azt amit írtál.
De: GR eddig ahogy Tarantino is leginkább gengszterfilmeket csinált, mozaikos beütéssel és kevés kidolgozandó szállal. A sztori alapjába véve egyszerű volt, csak a rendezés miatt tűnt bonyolultnak.
Szóval engem a Sherlock Holmes inkább Tarantino Becstelen Brigantykjára emlékeztet. Önmagában a film zseniális, megugorja azt a szintet, amit szeretne elérni, stílusában és karakterekben egyaránt. De hogy jobb-e ez a film(vagy filmek mert ugye kettő SH van eddig) mint mondjuk a Blöff?

IQLight 2012.01.20. 10:56:43

Nem értem, miért kellene ezt a Sherlock Holmes-t párhuzamba állítani Doyle Sherlock Holmes-ával. A neveken kívül sok közös vonás nincs bennük, leszámítva Moriarty halálának feldolgozását. Aki hiteles filmesítésre vágyik, az nézze a Jeremy Brett főszereplésével készült sorozatot, az pont olyan, mint a könyvek. Brett tökéletes karakter és a Watson-t formázó Edward Hardwicke is pontosan fedi a leírtakat.

Guy Ritchie teljesen más ábrázolást adott.
- A történet nem azzal kezdődik, hogy Holmes halálra narkózza magát unalmában, mígnem egy új ügyfél váratlanul betoppan és új ügyet ad a kezükbe, hanem már a vége felé jár egy óriási ügynek, amibe belerángatja Watson-t.
- Robert Downey Jr. sokkal fiatalabb és "kigyúrtabb", mint a könyv szerinti nyomozó, Jude Law pedig nem elég pocakos és nem sántít kellőképpen, továbbá a tweedzakó is hiányzik róla.
- Holmes logikus következtetései nincsenek levezetve, szájbarágva, a végén nincs ott Watson homlokracsapása, hogy pedig ez milyen egyszerű.

Sorolhatnám még napestig, de minek. Ez a film így jó, ahogy van. Minden percét élveztem. Doyle regényeit nem egyszer olvastam, mégis annyira magával ragadott a film, hogy egy pillanatig sem jutottak eszembe a megszokott sablonok. Tökéletesen egyetértek a kritikával, mert ez a Holmes tényleg jobban hasonlít egy rajzfilmhőshöz. Miért? Mert egy 2011-es filmadaptációja a 120 éves regényhősnek. Olyan, amilyennek lennie kell. Ámen.

PaperDramaQueen · http://reisuto.tumblr.com 2012.03.04. 17:06:59

Csak azért regisztráltam, hogy megköszönhessem ezt a kritikát. Én valami egészen elvetemült mindentolvastam-mindentláttam típusú Sherlock-fan vagyok, és bár a zsigereimben érzem, hogy cöcögnöm kéne a film felett, a Gay of Shadows-t négyszer láttam moziban és kétszer gépen - két hét alatt, az előző rész fémdobozos duplalemezes díszkiadása pedig gyakorlatilag ki sem jön a DVD lejátszóból.
Ez a széria valahogy olyan, mint egy szép, szexis, fifikás nőcske, aki tehetséges és vicces és sziporkázóan kedves és nyílt, de a végtelenségig sötét. Ennek ellenére élmény vele lenni, és a megjelenése rögtön feldobja a bulit.
Tehát nagyon várom a harmadik részt, de szerintem nem ártana, ha visszanyúlnának a kánonhoz. A BBC 2010-ben debütált Sherlock-sorozata bőven bebizonyította, hogy az anyag még mindig friss, modern és ropogós, ha jól nyúlnak hozzá (a House-párhuzam előtt is emelem kalapom), és a nézőszám már annyira le van zsírozva Ritchiéknek, hogy még akkor is kasszasiker lesz a hármas, ha Holmes a film elején bezárkózik egy szekrénybe és a végéig elő sem kerül.

Vöv 2012.03.25. 04:29:44

HÁt megint találkoztunk?
úgy fest, Guy Ritchie Sherlock-járól annyit, és annyiféleképp lehet beszélni, hogy az szinte félelmetes. Szeretni, utálni, mindent lehet. Magam rongyosra olvastam Doyle-t (bár csak magyarul), és büszkén (tirárirárirááá) mondhatom, a House-féle párhuzamra magamtól jöttem rá, aztán elolvastam, és kiderült, hogy tényleg :D.. mellesleg azt tudtad, hogy Sherlock-ot meg egy orvosról mintázták?
Szóval a Shadows-t még mindig nem láttam, -nem adják ott még, ahol én nézem:D :D :D- de az egy megfogott! És nem éreztem hiteltelennek. Persze más, mai, de mindvégig úgy éreztem, hogy Doyle, ha ma írna, akár valami hasonlóval is előállhatna.
Az akcióhős dologhoz pedig.. azért ne feledjük, hogy HOlmes egy ellenfele által erőfitogtatásul meghajlított piszkavasat különösebb erőfeszítés nélkül visszahajított... nem egy esetben személyesen fogta el a menekülőt, és nem kevésszer igen sajátos útjai voltak a londoni éjszaka kellős közepén, ahol azért jó eséllyel meg kellet magát védenie...
Wattson viszont tényleg más lett, bár ez inkább előnyére szolgál.. azoknak, akik meg folyton a Sherlock-WAttson párosban is meleget látnak tényleg farkológus kellene..
A kritika pedig nyilván megint jó, sőt, itt jön az a rész, ahol elmondom, hogy -tényleg!- zseniálisnak tartom a videóid, írásaid.
Na, jóccakát, és HangErő Veletek!!

jane00 2012.05.01. 22:46:32

most komolyan, hans zimmerrel szerintem nem lehet rosszat alkotni.
by the way, nem akarnál belenézni és utána kritikát készíteni a BBC sherlockára?
bár igaz is.... aki nem akar csatlakozni a tumblr-höz... talán mégsem kéne az a kritika.
KIDDING
of course, hogy kell.
come on.
it was just a joke.
de azért azt még mindig nem értem, miért nem akarsz tumblr felhasználó lenni.
best thing ever. ever. EVER!!

a.large 2012.10.10. 11:08:18

No tehát. Aktualitása már nyilván nem sok, én mégis csak most olvastam a kritikát, mert elvetemült Conan Doyle rajongó volnék. Az oskolában a krimiről, s legyen ez Doyle, Christie, vagy Poe, azt tanulják a gyerekek, hogy az általad leírt bepillantás a brilliáns elmébe-dolog nem valósulhat meg, vagy ha igen, akkor csak és kizárólag a történet végén, az ügy kibogozása után. Ezért kell nekünk egy kvázi buta mesélő, Doyle esetében Watson, hogy az olvasó, vagy a néző ne érezze magát túl butának, hogy Holmes rájött a dolgokra, de én gyökér voltam hozzá. Szerintem ez itt is hasonlóan működik, nem? Mármint értem én, hogy itt nincs narrátor olyan módon, ahogy a szövegben, mi mégis Watsonnal érzünk párhuzamot, közelebb áll hozzánk. Persze a végén, ahogy kell, minden kiderül és mindenki derül. Csak ennyi jutott eszembe, hogy ha mindenben Holmes észjárását követné a történet, a narráció, akkor elveszne az izgalom- ha ugyan volt.