HTML

Hollywood Hírügynökség


Egy hétrekész (mainstream) filmkritikai platform, ami messze nem olyan komoly, mint a mondat első fele. További információért olvasd el az Ars Poetica-t.



Alice in Wonderland (2010) Filmkritika

2010.02.17.

 

Az a tény, hogy egy filmről megjelenése előtt is bőven van mit beszélni,  rendkívül megnyugtató számomra. Korunk filmgyártása olyan erővel tolja ki magából a nagy költségvetésű filmeket, hogy mire egy megérkezik, máris repül tovább a felejthetőség homálya felé, hála a következő versenyzőnek aki izomból taszítja ki a köztudatból. (Itt meg kell jegyezni, hogy a tisztelet mindenképpen kijár az emlékezetünkben okkal megmaradó kivételeknek.)Jó tudni tehát, hogy vannak filmek, amik nem egy hétig fejtik ki hatásukat a szakmai életre. Az Alíz csodaországban 2010 ilyen, mert bőven ellát minket beszélgetni valóval, még mielőtt kitolja a cuki kis pofáját a filmvászonra márciusban.

Igen, kell oda az a 2010, valahogy különbséget kell tenni a kismillió feldolgozás között. A nagysikerű gyermek (?) könyv filmfeldolgozásainak első képviselője 1915-ös (15!!!) évjáratú, és azóta minden jelentősebb filmművészeti korszak legyártotta a saját verzióját. A megalomán új évtized se rest, keményen rányomja bélyegét a klasszikus sztori adaptációjára. Az új film ugyanis nagy, színes, 3D, és Gyűrűk Ura. Hurrá.

 

Bizony, a rendező Tim "nem az adaptációimról vagyok híres" Burton képes volt az amúgy struktúrától majhogynem mentes alaptörténet köré (Alíz lekerül csodaországba, ott furcsábbnál furcsább karakterek között mászkál, THE END.) egy gyűrűk ura szerű keretet húzni. Alíz nem tudja ki is ő és mit is akar valójában, ezért egy veszélyes utazásra szánja el magát, mely során a „kiválasztott” szerepében nekiveselkedik a gonosz elnyomó erőinek, a sötét (bár ez esetben sötét-vörös) hadvezér legyőzése érdekében. Közben vele tart a hatalmas CGI hadsereg, a kicsit együgyű de hősies és lojális segítőtárs (itt nem Samu, hanem Johnny Depp. Egy jelentős javítás a formulán, annyi szent), és a gonosz-is meg nem-is animált cicafej - gollam. Persze lehet hogy a hasonlóság csak felszínes, így még elmondhatunk egypár imát a forgatókönyvírás oltáránál.

Ez azonban csak a problémák kezdete. Bár több helyen közzé tették, hogy Johnny Depp ezúttal nem Johnny Deppet fogja játszani, hanem készít egy egyedi karaktert a kalaposnak, én ebben nem tudok hinni. Ezt rebesgették a Charlie és a csokigyár készítése során is, és dobjatok meg kővel, de pocsék alakítás volt. Mindemellett elegem van Tim Burton kimondatlan szerelméből, melyet Mr Depp iránt érez. Nagyon jó színész. Ok. De miért van az, hogy több figyelmet kap mint a kibaszott FŐSZEREPLŐ?! Én tisztelem azt a rendezőt, aki képes felvenni egy nagyhírű színészt és kiosztani rá egy kis szerepet, mert ez azt mutatja, hogy tiszteletben tartja a forgatókönyvet (melynek mellékszereplője is kiérdemelhet egy sztárt) és teljesen tiszteletlen a sztárgyár alaptörvényével szemben. (Mely szerint a sztár szent.) Jó példa erre Brad Pitt "olasz akcentus" szerepe. Itt viszont az eredetileg kis szerep hatalmasra duzzadt, hála a színésznek, aki megtölti. Fúj. Node. 

A film valami állati jól néz ki. Nem Pandora, (hála a jó égnek, el tudnátok képzelni, hogy a Cheshire macska egy hatalmas dárdával rongyolna neki a vörös királynő kártyahadseregének?) de a trailerből ítélve egyedi élményt fog nyújtani. Ha valamiben, abban biztosak lehetünk, hogy Tim "valamit tettek az cumisüvegembe" Burton látványvilága helyt fog állni. A film élőszereplős forgatása nem egész 40 napig tartott, a maradék másfél évet az animáció csiszolgatására használták fel. Azt hiszem ki lehet jelenteni, hogy ez is egy "3D or Die" film lesz. A szereposztás kivételesen jól sikerült. Mia Wasikowska tökéletes a szerepre, egyszerre képes nőiesen elegáns és nőiesen határozott lenni. Johnny Depp jó színész és kész, (ha forgatnának vele egy filmet az alumínium fólia történetéről, akkor is nézőszámot döntene. Biza.) viszont az animált karakterek mögött is ismerős hangok csendülnek fel. A Cheshire macska hangja nem más, mint Stephen Fry (aki tudna jobb hangot produkálni ehhez a szerephez, az a viktoriánus kor óta a föld alatt van), a hatalmas (nem NEM SEHONNAN SE LOPOTT!!!) démoni sárkány hangja pedig a "gonosz szemétláda" hang nagymestere: Christopher Lee. (Lásd: Szarumán. HJA!) Emellé még dukál egy megunhatatlan (de tényleg) Danny Elfman muzsika, és már pontosan tudjuk, hogy ezt a filmet is kötelezően feliratosan kell nézni. Az pedig bizony dicséret.

 

Mindent összevete egy remek mozibamenős élménynek nézünk elébe. A szereposztás megbízható, a látványvilág gyönyörű, a történet pocsék, de mint a cicaemberek bebizonyították, e fölött el lehet siklani, ha van más, ami lefoglal. Szégyenszemre meg kell vallanom, hogy minden cinikus zsörtölődésem ellenére én is kíváncsi vagyok, mit fog Johnny kezdeni azzal a kurva nagy pallossal, amit a trailerben lóbál. Nos, nem kell soká várnunk, hogy meglássuk.

 

Címkék: alice in wonderland alíz csodaországban

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hollywoodhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr621766159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jane00 2012.05.01. 22:34:11

örök hálám fog üldözni azért, mert legalább megemlítetted ezt a filmet. komolyan.
szóóóval köszi